Szolgálat 15. (1972)

Nyugati humanizmus és kereszténység

tanulmányozásának is azért szenteli magát, hogy ez kiművelje a hit, isteni titkainak mélyebb megértésére: cellájában ül, csendben, rejtekben,. menekülve a világtól, — de szelleme átrepüli a világot és a századokat. Cassiodorus „spectaculum gloriosum“-nak mondja ezt (Institutiones 28) — és igaza van. Ezért írja is le a szerzetes gondosan, tartós pergamenre a régi papiruszokat. Cassiodorus itt a klasszikus egyházatyák nagy hagyományára hivatkozhat: „Bizony azok a kiváló életszentségű atyák nem írták elő nekünk, hogy meg kellene vetnünk a világi tudományok tanulmányozását! Mert éppen ezek művelik ki belső érzékünket a szent iratok mélyebb megértésére. Persze csak akkor, ha kutatásunk józanul és értelmesen szenteli magát e tárgyaknak: nem úgy, mintha ezekre a tanulmányokra építenénk igazi haladásunkat az örök élet reménységében, hanem úgy, hogy bízunk abban: e tudás útján haladva, minden világosság Atyja hasznothajtó bölcsességet fog adni nekünk“ (Institutiones 30). A „minden világosság Atyja“ a helléneknek is atyja volt; a görög lámpa a Logosz felé vivő úton világít. így történt, hogy Galliában, a brit szigeteken, Spanyolországban és Itáliában, az alpesi országokban, mindenütt kolostori könyvtárak nőttek ki a földből és új népek tanulták a görögök és rómaiak nyelvét. Még a magas északon fekvő „zöld szigeten“ is, ahová még a római légionáriusok sem tették be a lábukat, virult a görög nyelv ismerete; a legrégibb ír kódexek a Nyugat könyvtáraiban máig tanúi ennek a csendes hagyománynak.

Antik gondolkodás és keresztény hit további egysége szempontjából jelentős volt, hogy Nagy Károly kifejezetten Ágostonra hivatkozott, amikor létrehozta a karoling birodalom szellemi reneszánszát a régiek ismerete alapján. így Platón, Vergilius és Horatius a Nyugat tanítója maradt mindaddig, míg a skolasztikában meg nem történt a teológiának és Arisztotelésznek korszakalkotó találkozása.

Ezzel újból a nyugati szellemtörténetnek egy roppant hatósugarú korszaka kezdődik: Hellász és az Egyház új szövetséget köt, és ismét a hitben bennerejlő értenivágyás, tehát a teológia az, amely a Sztagiritának kitárja az Egyház kapuit. Messzeágazó és különös utakon tartott Arisztotelész a középkor felé. Már a 3. és 4. században, Antiochia teológiai iskolájában másolták és buzgón magyarázták műveit. Innen nesztoriánus keresztények vették át a kódexeket, és egyben az arisztotelészi gondolkodás logikája és zártsága iránti előszeretetet. Majd az edesszai és nizibiszi nesztoriánus iskolákban az arab hódítók megtalálták a görög filozófust, meghajoltak szelleme előtt, és arab fordításokban Spanyol- országból érkezett el Arisztotelész első híre a latin egyház gondolkodóihoz. Ezeknek azonban előbb nehéz szellemi folyamatban helyre kellett hozniok azt, amit az izlám a görög filozófiában félreértett, csak azután jutott el életművének új, eredeti görög megismerése Bizáncból nyugatra. Albertus Magnus, a Párizsban tanító kölni dominikánus ismer57