Szolgálat 15. (1972)

Az Egyház - Isten ereje emberi gyöngeségben

AZ EGYHÁZ — ISTEN EREJE EMBERI GYÖNGESÉGBEN

Magasztaljuk az Egyházat, mert szeretjük őt, a „megszentelteknek“, a hivő népnek és pásztorainak kegyelmi közösségét. Már azokból a korai évekből, amikor gyökeret vert országainkban, cseng felénk dicsérete: „Áldott legyen az Egyház az űr erejében, mert hite és istentisztelete a királyi Krisztus jeleként uralkodik az országokban. És sohase némuljon el ajkunkon dicsérete“ — zengi Hrabanus Maurus Nagy Károly idején (Judit-kommentár 13).

De mindez csak „test szerinti dicsekvés“ lenne (2 Kor. 11,18) és nem „Krisztus keresztjében való dicsekvés“ (Gál. 6,14), mindez hamisítás lenne és titkos csalódásra vezetne (ilyesmi éppen a „dicsőséggel teli ház“ ünnepi templomi órái után is erőt vehet rajtunk), ha szem elől tévesztenénk a keresztény létnek azt a titkát, amelyre Pál céloz: „Ha már dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem“ (2 Kor. 11,30). Az apostol itt ugyan saját nyomorúságáról beszél. De a kinyilatkoztatás alapvető (és éppen Szent Pál leveleiben különösen hangsúlyozott) igazságai közé tartozik, hogy Isten ereje emberi gyöngeségben nyilvánul meg. Az Atya a maga üdvözítő művét — amelyet a világ kezdete előtt szeretete indítására határozott el — a testté lett Igében adja tudtunkra nekünk embereknek, és az Egyház viszi boldog végre ezt a művet, emberi gyöngeségben, de az isteni Lélek kegyelmével. Mert „Isten ereje a gyöngeségben lesz teljessé“ (2 Kor. 12,9). A görög fogalmazásban: „Isten dynamis-a az asthenia-ban lesz teljessé“ — a kifejezés egyenesen döbbenetes erejű; valamelyest megsejthetjük, ha arra gondolunk, mit mond ma a technika a dinamikáról és az orvostudomány az astheniáról. Ezt jelenti: Isten hatalma éppen a gyöngeségben, a torzszülöttben éri el célját — tehát minden látszólag nagy, egészséges, szép, érthető ellentétében. így és nem másként akarja kijelenteni magát Isten üdvözítő szeretetének robbantó ereje. „Hiszen Istennek a balgasága bölcsebb az embereknél és Istennek a gyöngesége erősebb az embereknél. Isten azt választotta ki, ami a világ szemében ostoba, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyabbrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Aki dicsekszik, az úrban dicsekedjék“ (1 Kor. 1,25,27-31).

Ha megpróbálunk mélyebben behatolni a gyenge, nyomorúságos Egyház misztériumába, akkor ugyan kemény cipót kell megszegnünk —

16