Szolgálat 14. (1972)

Eszmék és események - Lelkipásztorkodás az értelmiség körében (Tóth József)

ami az újítások hevében sajnos ma is sokszor előfordul —, hogy csak a hitet, csak az erkölcsi kötelezettséget, csak a liturgiát alkalmazom a hívek igényéhez. Ez lenne a téves aggiornamento. Nem szabad mindazt törölnünk, teljesen elhallgatnunk, amit a hívek feje, szíve, erkölcsi készsége vagy kényelme nem tud befogadni. 2) Alkalmazkodás a hitélet és erkölcs elengedhetetlen és megváltoztathatatlan adottságaihoz és követelményeihez. Ezekhez az adottságokhoz kell alkalmaznunk az embert. El kell őt vezetnünk oda, hogy a hit adottságait elfogadja, megértse, értékelje, vagy legalábbis útban legyen efelé. Az „értelmetlenségre“ ne hittagadással válaszoljon, hanem alázatos készséggel próbáljon új utakat keresni nagyobb szellemi horizontból.

B] Milyen tényezők határozzák meg főképpen az értelmiség lelkipásztorkodását?

1) A teológiából kiindulva.

A II. Vatikáni Zsinat óta könyvek és előadások a következő szempontokra fektetnek súlyt: a) A keresztény ember alapvető jogainak és kötelességeinek hangsúlyozása, b) A püspöki és papi hivatal szolgálati szerepének kidomborítása. c) Az Egyház Isten népe. d) A világ bizonyos önállóságának és törvényszerűségének elismerése.

Ehhez járul, hogy a teológiai ismeretek mindjobban elterjednek az intelligencia körében. Tudásuk és képességük kiszélesedik és elvárják, hogy a pap következtetéseket vonjon le a teológiai belátásokból. A fentiekből az következik, hogy a papnak be kell látnia: ó az Egyházban „pars", csak egy rész. A következtetés hordereje óriási és többrétegű. Magában foglalja a kölcsönös ráutaltságot, felelősségmegosztást, munkatársi viszonyt az egyházközség Krisztusban való elmélyítéséhez és dinamizálásához. A pap megmarad az egyházközség vezetőjének, de nem abszolút urának.

2) Az intelligencia világi hivatásából kiindulva.

a) Ök megszokták a kemény konkurenciát. Éppen ezért célratörekvők. Megvalósítható gyakorlati célokat tűznek ki maguk elé, és az eredményt ellenőrizni akarják, sőt sokszor tudják is. A hitéletben — legyen az privát vagy egyházközségi — hasonlóan akarnak eljárni. E felfogás helyessége a tárgytól függ. (Sok múlik az egyházközség struktúráján, viszont a hit terén vannak tárgyi határok. Istent nem tudom célkitűzéseimbe úgy beletervezni, mint az evilági tényezőket.)

b) Életelemük a precizitás. Gondoljunk csak orvosokra, technikusokra, mérnökökre, fordítókra. Éppen azért nem tudnak szabadulni tőle, és mindenütt keresik és elvárják. Az Egyházban is.

c) Felelősséget viselnek munkahelyükön. Sokszor nem is csekélyét. A döntés élménye vezető állásokban napi kenyerük. Azért elismert és megbecsült társak. Tervezésben és a következmények viselésében messzemenően összeforrnak a vállalat sorsával.

87