Szolgálat 14. (1972)

Eszmék és események - Szemle a mai fiatalok között (S. M.)

vitás“ szót, jusson eszünkbe pl. Néri Fülöp, amint odafordul a mellette állóhoz: „Testvérem, mikor kezdjük már szeretni Krisztust?“) Míg egyikük egy összejövetelen beszél, a többi félhangosan imádkozik a háttérben a sikerért. Van már „keresztény kávéház", sőt Hollywoodban éjszakai klub is: alkoholmentes italok, Jézus-énekek, és a műsor szüneteiben tanúságtételek. Beat-zenéjű és vallásos szövegű saját „hit song“-jaik vannak. Két operájuk: „Jesus Christ Superstar“ és „Godspell“ (a Máté-ev. alapján) szenvedélyes vitákat keltve járja a világot. Az előzőnek koppenhágai bemutatója előtt pl. egy keresztény ifj. egyesület röplapokat szórt a közönség köré, amelyek szerint ez a rock-opera Krisztus újbóli elárulása, csak ezúttal nem 30 ezüstért, hanem jelentősen többért ... (A tudósító szerény kommentárja szerint nem lett volna-e jobb bibliákat tartalmazó polcot állítani az előcsarnokba?) Jellegzetes üdvözlésük az ég felé emelt mutatóujj: Jézus az „egyetlen út" az üdvösségre. A megtért hippik többnyire megtartják külsejüket: hosszú haj, szakáll, tarka ruházat. (Mások viszont, annak jeléül, hogy szakítottak régi életmódjukkal, megnyiratkoznak és normálisan öltözködnek.) Nemcsak a nyakukban lóg nagy kereszt (béketüntetéskor néha még a vállukon is hordanak, fából), hanem az lingükre festik, a gombjaikon hordják Jézus képét. Vannak Jézus-karórák, Jézus-melltűk, Jézus-autóplakettek, stb. És még sok apróságot felhozhatnánk, amelyek az ízléstelenségbe át-átcsapó divathullámról tanúskodnak. Ezért aztán sokan nem is látnak bele mélyebben, hanem Idegenkedve elutasítják az egészet. Igen: minden árhullám iszapot és szemetet is sodor magával. De vize élő víz.

Megvan bennük, mint a mai ifjúságban általában, a társadalmi igazságosság követelő igénye, a világ nyomorultjaiért érzett felelősség, az antimilita- rizmus. De legalábbis jelenlegi szakaszában a mozgalom semmiképpen sem politikai jellegű: vallási és erkölcsi megújhodást céloz. Megvan az ökumeniz- mus, vagy inkább az egyházak iránti nemtörődömség. De megesik, hogy a legádázabb hitviták korára emlékeztető szenvedéllyel (csak persze Jóval gyengébb teológiai alappal) támadják főleg „Rómát“. Az is érthető, hogy a hivatalos egyházak általában eléggé rezerváltak velük szemben.

A mozgalom már átcsapott Európára is. Mindenekelőtt természetesen az angolszász-germán országokra: Nyugatnémetország, Anglia, Svájc, Skandinávia. (L. Wilfried Kroll, Hrsg.: Jesus-Generation — auch in Europa? Aussaat Verlag, Wuppertal, 1972.) Glastonburyban (délangliai falu) 1971 nyarán 7000 fiatal tartott egyhetes fesztivált. A „Jézus-sátorban“ egy kis, főleg anglikánokból álló önkéntes közösség éjjel-nappal rendelkezésére állt azoknak, akik fölkeresték őket. „Meghallgatni és szolgálni vagyunk itt.“ A hét végén kerek ezer fiatal maradt ott, hogy folytassa a közös életet. Berlinben három, a kábítószerektől megszabadult fiatal lány lett a mozgalom megalapítója. Az „One Way“ teaszoba mindenkit szívesen lát vendégül. Hasonló című újságjuk példányszáma 10 000-ről csakhamar 30 000-re szökött fel. Vezetőjük,

82