Szolgálat 14. (1972)
Az egyház szava - A papi lelkiség (a teológiai bizottság dokumentumából)
Ezeket benne senki más, csak az a legfőbb lét teremti, akiben sem nem keletkezik, sem el nem múlik, sem nem kezdődik, sem meg nem szűnik semmi. De Trin. III. 9, 16. A teremtés összeállítása, ez a jól rendezett szépség a legalacsonyabb- től a legmagasabbig menő emelkedésben, a legmagasabbtól a legalacso nyabbig haladó leereszkedésben, sehol félbeszakítva, de ellentétekkel mértékben tartva, egészében Isten dicséri. Miért dicséri az egész Istent? Mivel midőn ezt szemléled és szépségét látod, ebben Istent dicséred. Van valami szava a néma földnek, a föld szépségének. Ráfigyelsz és látod szépségét, látod termékenységét, látod erőit, hogyan hozza létre a magot, hogyan termi meg rendesen, amit nem vetettek el. Látod és szemlélődéseddel mintegy megkérdezed, maga a kutatás kérdésfeltevés. Midőn pedig kutatod és átvizsgáltad, s nagy erőt, nagy szépséget s kiváló hatóerőt találtál, minthogy ezt az erőt nem bírhatja magánál és magától, folytatólag elmédbe ötlik, hogy ez nem létezhet magától, csak attól a Teremtőtől. S amit benne találtál, vallomásának szava, hogy dicsérd a Teremtőt. En. in Psalm. 144, 13. A PAPI LELKISÉG A Cerf kiadó 1971-ben megjelentette annak a tanulmánynak a szövegét, amelyet a nemzetközi teológiai bizottság 1970. okt. 5-7-i ülésén hagyott jóvá. A tanulmány .munkaeszközként“ készült a püspöki szinodusnak. Címe: „A papi szolgálat“. Hat teológus (Urs v. Balthasar, C. Colombo, G. de Cardedal, M.-J. Le Guillou, P. Lescrau- wet, J. Medina-Estevez) állította össze. Miután röviden szem elé állította a papság mai válságát, ennek teológiai gyökereiig hatol. Ezután a fő fejezetekben beható elemzés alá veszi a hívők egyetemes papságát az Egyházban, a sajátos papi szolgálatot (ami az előzővel nem ellenkezik, inkább abból következik), az újszövetségi papság krisztusi alapjait, fejlődését, jellegét. Árnyalt gondolatmenet, szolid teológiai elmélyedés és a Szentírás bőséges kiaknázása jellemzi az értékes munkát. A végén két — sajnos elég rövid — fejezetben mintegy gyakorlati záradékul a papi szolgálatnak a mai világban betöltött szerepéről és a papi lelkiségről van szó. Ezt az utolsó fejezetet közöljük itt, s egyben örömmel jelezzük, hogy a tanulmány rövidesen magyarul is megjelenik az OMC kiadásában. A) Elvek Van-e sajátos papi lelkiség? Erre a kérdésre csak úgy felelhetünk Igenlő- leg, ha föltételezzük a papi szolgálat tárgyi egységét, amelyből tudat-egység fakadhat. Ennek az egységnek pedig akkor van helye, ha Krisztus az ő papságának szolgálati jellegét átruházza az ebből származó szolgálati formára. Ezt a folytonosságot főleg a pásztor képében látjuk: Krisztus alkalmazza ezt sajátmagára (élete feláldozására: Jn 10), az apostoli kor a legtermészeteseb71
