Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: „Micsoda az ember?“
TANULMÁNYOK Alszeghy Zoltán „MICSODA AZ EMBER?“ (Zsolt 8,5) Mikor a zsoltáros tette fel a címben idézett kérdést, a csodálkozó felkiáltást az ember nagysága fakasztotta az ajkán: az ember, a gondviselés kedvenc gyermeke, csak kevéssé ér kevesebbet a menny lakóinál. Amikor ma ismétli meg a hivő ember ezt a kérdést, némileg megváltozik az értelme. A természettudományok megmutatták az állatok viselkedésének tökéletes törvényszerűségét, és a társadalomtudomány meg a lélektan felhívták a figyelmet arra, hogy az ember magatartását messzemenően meghatározza a környezete, az ösztönei, az ingerek, melyek hatnak reá: ebben az összefüggésben kísért a gondolat, hogy az ember nemigen múlja felül a „juhokat és mindennemű barmokat“, amelyekről az idézett zsoltár beszél (Zsolt 8,8). Sőt előfordul az is, hogy a hittől távol álló ember nem azt tartja rossznak, hogy az embernek nem sikerül felülmúlnia a többi élőlényt, hanem azt, hogy egyáltalán megkísérli felülmúlni azokat: egy az angolszász világban most divatos könyv szerint az ember szerencsétlensége éppen abban rejlik, hogy nem fogadja el ösztöne szavát, hanem gondolatokat és eszményeket követ, amelyek aztán kegyetlenebből „öldöklik“ az emberi valóságot, mint minden „állati“ önzés. Ebben a kulturális összefüggésben elkerülhetetlen, hogy a hivő ember felvesse a kérdést, hogyan kell vélekednie, hitének követelményei szerint, a tulajdon emberségéről. A megoldás több úton közelíthető meg. A hagyományos irány a tapasztalati tények alapján dolgozott ki egy metafizikai embertant, és mint ennek az embertannak a követelményét, kiegészítését ill. megerősítését fogadta be a hit embertanát. Bár elismerjük ennek az útnak érvényét, a magunk részéről szívesebben indulunk ki a hit tanításából, amint az Egyház meghirdeti. Számot vetve ennek a tanításnak belső szépségével, harmóniájával, valamint azzal a képességével, hogy érthetővé teszi az egész tapasztalati világ bonyolult szövedékét és az emberi élet értelmét, különösen pedig azzal a ténnyel, hogy ez a tanítás kétezer esztendeje, ahol csak befogadják, az önfeláldozásnak és a békének sajátos összhangját valósítja meg, az emberi elme a hit ajándékának belső fényében felismeri, hogy ebben a tanításban az Isten szava testesült meg (bár természetesen semmiféle emberi szó nem képes 5
