Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Bangó Jenő: Város, egyház, papság
pótolja az isteni irgalom, de amire az ember képes, azt megkívánja tőle az isteni igazságosság. A teológia ezt így fejezi ki: a kegyelem nem küszöböli ki a természetet, hanem megkívánja és arra épít. A megtérő bűnösnek érdeke, hogy elégtétele ne a jelképes, tesséklássék formulák futóhomokjára, hanem a komoly, erős jóvátétel szilárd alapjára épüljön. Az ember természetes jóérzése is kívánja az egyensúly méltányosságát: lelki igénye, hogy adósságát megfizesse, amennyiben rajta áll. Ha a többit elengedi a jószívű hitelező, azzal nagy kegyet gyakorol, de ha nem engedi annak a kevésnek megfizetését sem, amit az adós meg tudna fizetni, azzal kétes értékű nagylelkűséget gyakorol. Ismét tapasztalatra támaszkodva azt látjuk, hogy az ilyen adós lelkében valami hiányérzet marad, a bűnbocsánat és a kiengesz- telődés felemelő érzetének hiánya. Ezt írhatjuk ugyan „az ideigtartó büntetések egy részének megmaradása“ számlájára, de miért kell ezeket megtartani, mikor a bűnbocsátás szentsége az „oldás“ szentsége? Jézus Krisztus az egész embernek hozott megváltást. Amit Isten teljesen kíván adni, azt ne korlátozza az emberi szűkmarkúság! Érdekes lenne hosszabban elmélkedni arról: mi az arányos elégtétel? Ami az elégtétel mennyiségét illeti: mondhatni, hogy az, ami után nem marad a bűnösben az „adósság“ érzése. Ez tehát nagyon egyéni. Ami az elégtétel természetét illeti: a másokért önzetlenül végzett jótettek, különösen a titokban végrehajtott jótettek. Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei szépen összefoglalják a lehetséges jótetteket. A leghatékonyabb ezek közül is a megváltás, az isteni élet kegyelmeinek szerény, feltűnést kerülő, bőséges hordozása és másoknak való közvetítése. A megbocsátás, kiengesztelődés életadó érzésének leghatékonyabb birtoklása másoknak való ajándékozásán alapul. Paradoxonokkal teli vallásunk egyik alapténye, hogy minden jót akkor birtokolunk legteljesebben, amikor továbbadjuk másnak. Nem ezt értette-e az Úr, amikor ezt mondta: „Aki odaadja életét, az életet nyer“? Bangó Jenő VÁROS, EGYHÁZ, PAPSÁG A városiasodás, az urbanizáció mai formájában az ipari társadalom következménye. Evvel az egyszerű, de döntő ténnyel tehát mind a tudomány, mind a hit embereinek számot kell vetni: az emberiség a városban-lakásra van kárhoztatva; jövőjének boldogsága az általa kialakított, kitervezett, megálmodott és kiszámolt emberszabású városban fog eldőlni, A jövő társadalma — és ez ma már egyáltalán nem utópisztikus kép — a világvárosban fog lakni és a jövő egyháza a világváros (vagy inkább „városvilág?“) egyháza lesz. 40
