Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Veszelovszky Albin: Bűn és bűnhődés
Míg az I. oszlop tünetei az ember akaratától, választásától függetlenek, a II. oszlopban felsoroltak többé-kevésbé tudatos választásból származnak. Az I. csoport-beli tünetek, bár kellemetlenek, igazában hasznosak, mert arra indítják a szenvedőt, hogy valamit tegyen állapota javítására. Sajnos, a hitszegő (bűnös) sokszor a II. csoportban említett tünetekkel próbálja kínjait „orvosolni“. Pillanatnyilag enyhítik is a kínt, de nem hoznak maradandó javulást, ellenkezőleg, tetézik az eddigi problémát újabbakkal. Míg ezekhez folyamodik az ember, addig nem tesz reális, szükség-kívánta lépéseket baja gyökeres megoldására. Álljon itt néhány példa annak illusztrálására, hogyan „jeleznek“ ezek a tünetek: Szorongás, levertség: Ez az ember elvesztette lelke nyugalmát. Étvágytalanság, gátoltság a munkában, kudarcra való hajlam: Ez az ember elvesztette az életbenmaradás feltételeit, önmagát halálra ítélte. Koncentrálásra képtelenség, emlékezet-kiesés: Ez az ember elvesztette jogát a sikerhez. Vonaglás, rángatózás, hebegés, dadogás: Ez az ember elvesztette méltóságát, belső formáját, rendezettségét, kegy-elmét! Álmatlanság: Ez az ember nem talál nyugalmat, valami zaklatja. Búskomorság: Ez az ember alig él. Önbizalom hiánya, határozatlanság: Ez az ember megbízhatatlan, még ö maga sem bízik magában, hogyan bízhatna benne más! Lidércnyomások: „Az ő férgük meg nem hal ... “ Halálfélelem: Ez az ember nem kész a jó halálra. Még mielőtt meghalt volna, már szenvedi kínjait. Kényszerképzetek: Mert visszaéltél szabadságoddal, szabadságod elvesztésére ítéllek. Hallucinációk, paranoia: Mivel egyedülléteddel visszaéltél, annak elvesztésére, állandó megfigyelésre ítéllek. Nagyzolás, hencegés: Az igazi énem nem elég jó, nem üti meg a mértéket. Visszavonultság, visszahúzódás az emberektől: Kiközösítésre ítéltetett! Betegeskedés: Elvesztette életének teljességét. Öngyilkosság: Halálbüntetésre ítélve! Bűne „halálos“ volt. (Vő.: Azért jöttem, hogy életük legyen.“) A kinyilatkoztatott írások „szövetség“,nek hívják az Isten és népe közötti viszonyt, és Jézus Krisztus maga is szerződést, szövetséget — újszövetséget — hozott létre Isten és az ember között. A szerződés modellje azért is alkalmas, mert könnyen alkalmazható nemcsak a pozitív szövetségszegésre, hanem az ígért és joggal elvárt kötelességek nem teljesítésére, azaz a negatív természetű bűnökre (peccata omissionis) is, ahol a szerződő fél elmulasztott valamit megtenni, amit pedig megígért. Sok „jó embernek“ mintha hályog lenne a szemén, nem látja, hogy mennyire bűnös, jóllehet semmi tiltott rosszat „nem követett el“. Jézus Krisztus a mennyek országát a talentumokhoz hasonlította. Aki nem használta fel a rábízott talentumot, semmirekellő szolga, még akkor is, ha semmi más rosszat nem művelt: a talentumokat sáfárkodásra adta az Úr, itt a bennfoglalt szerződés, amelyet mulasztással szegett meg a hűtlen szolga. 37
