Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Surányi Imre: Jegyesoktatás dióhéjban

azért ez a szövetség felbonthatatlan, holtomiglan-holtáiglan tart. A házastársi szeretet minden szeretetnek emberileg legtökéletesebb és legbensőségesebb formája.

A hivő ember azt is tudja, hogy a házasság nem merő emberi vonzalomra épül, hanem az örök Szeretet műve, ezért a házastársakat kegyelmi kötelék fűzi egymáshoz, vagyis a házasság szentség. Krisztus Urunk világosan megmondta: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket és azt mondta: a férfi ezért elhagyja atyját és anyját és feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz? így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza“ (Mt 19,4-6). Szent Pál apostol a házasfelek viszonyát ahhoz a viszonyhoz hasonlítja, amelyben Jézus Krisztus és az ő egyháza van (vö. Ef 5,21-33). A házasság nem egyszerű szerződés, hanem szentség, A házastársak nemcsak a szerétet“sz5vetségét kötik meg, hanem ezzel Isten kegyelmének sajátos forrását nyitják meg egymás számára. /^házasság nem börtön és nem teher, mint a kiábrándult emberek mondogatják, hanem a szeretet csúcspontja, és természetfölötti erőforrás.

Ha természetes és természetfölötti síkon ennyire eggyé válnak a házastársak, akkor érthető, hogy a házasság alapértelme és egyik célja: egymás kölcsönös kiegészítés e.A teremtés hajnalán úgy látja az Atya, hogy „nem jő az embernek egyedül lennie“ és elhatározza, hogy hozzáillő segítőt teremt. Ezt a teremtői szót sok ősi monda is visszhangozza, amikor azt emlegeti, hogy az ember keresi „a másik felét“, s akkor lesz boldog, ha megtalálta. Ezt sejti meg a mindennapok embere is, amikor házasságától várja boldogságát, és valóban: a boldogság egyik fő eleme — azt mondhatjuk, minden ellenkező látszat ellenére a legfőbb eleme — az, hogy az ember szeret és őt is szeretik. A házasságtól akkor lehet boldogságot várni, ha mindkét fél önzetlen szeretettel fordul egymáshoz.

A férfi és a nő természeténél fogva egymásra van utalva. A férfi gondolkodása általában elvont, a nőé gyakorlati. A .férfit elsősorban a gondolat és az értelmi belátás vezeti, a nőnek az érzelmi világa gazdagabb. A férfit a tárgyi valóság köti le inkább, a nőt a szeméjy. A férfinak általában nagyobb a testi ereje, a nőnek az ügyesséqe.Az értékek közül a férfi az igazra mozdul meg inkább, a nő a szépre, meg a jóra. A férfit arra alkotta az Isten, hogy felfedezze a világot s erőit fogja szolgálatába, a nőt meg arra, hogy azt széppé és meghitté tegye- S még hosszan lehetne sorolni az egymásrautaltság példáit, — ami persze nem jelenti azt, hogy a szerepek minden esetben okvetlenül így vannak megosztva.

Mennyi mindent tud nyújtani az ember a másiknak, ha szeretif És mégis, némelyek éppen ettől az önzetlen adástól félnek. Pedig a szeretetnek az az egyik legkülönösebb tulajdonsága, hogy mennél többet ad az ember, annál gazdagabbá válik. Jaj a házasságnak, ha mindkét fél azt nézi, milyen hasznot

29