Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Johannes Gründel: Szexualitás és kereszténység
nemi erőkkel való visszaélésre. Ennek megfelelően tisztátlannak kell tartani a nemiség egyoldalú biológiai értékelését is, ha mint „pars pro toto" ideológia' jelentkezik. A hibás magatartás nagyságára, adott esetben a bűn súlyára nézve is mindenekelőtt az a döntő, milyen mértékben sérti vagy hamisítja meg a nemi hiba a szeretetet. Ahol a „fogyasztói magatartás“ értelmében a nemi erőket mintegy pontosan és rövid határidőre működtetik és „élvezik“, ott minden felületes partnerviszony ellenére is személytelen, üres szexuális játék rajzolódik elénk, és a magatartás egésze egyenesen parázna jellegű. A partner itt puszta szexuális funkcionáriussá fokozódik le. Az ilyen nemi tevékenység jellege mélységesen természetellenes, akkor is, ha házasságon belül történik, és szervileg minden a természet szerint folyik le. Fontosnak látszik, hogy világosan elhatároljuk a tisztátlanságot a szemérmetlenségtől. A szemérem lényegesen védő jellegű, és nem mérhető ki centiméterrel. A szemérem és szemérmetlenség közötti határ korok és kultúrák szerint változik. A tisztaság annak akarása és feladata, hogy a nemiségnek az emberbe oltott mély erőit fegyelmezetten rendbeszedjük és az embernek magának, meg a társadalomnak együttes javára használjuk fel. A tisztátalanság viszont lényegében nem csupán hiányos önuralom és fegyelmezetlenség, hanem „sértés, tiszteletlen bánásmód és rendetlenség magának a szeretetnek a birodalmában“ (G. Siewerth). Ha a nemi erő egyszerűen hozzátartozik az emberhez és ilyen jelentős szerepet játszik az egész személyiség kifejlődésében, akkor a kereszténynek úgy kell lelepleznie a pszichikai, fizikai vagy szellemi „csonkítás“, a szó tágabb értelmében vett „kasztráció“ minden kísérletét, ill. ezeknek az erőknek negatív felfogását, mint keresztényieden, vagy — ha tudatosan és makacsul történik — erkölcstelen és tisztátalan felfogást. A nemiség megvetése, diszkriminálása ezért, éppúgy, mint a prüdéria, a tisztátalanság egy-egy válfaja. Erkölcstelen dolog lenne, ha a szüzességet és a cölibátust kultikus tisztasági szabályokkal, vagy manicheista gondolatokkal akarnánk igazolni. Nem hallgathatjuk el, hogy ebben a tekintetben ma mindenesetre tanultunk egyetmást a szüzesség és a cölibátus jelentőségének elmélyültebb megalapozására. A bűnösség kérdéséhez A bűnösség kérdését illetőleg a 6. parancs elleni vétkeknél tekintetbe fogjuk venni a mai mélylélektani ismereteket, és így gyakran tárgyilag súlyos hibáknál is — a megismerő vagy akaraterő súlyos befolyásoltsága alapján — „imperfectio actus“-t, vagyis sérülésből fakadó bűnt (Wundsünde) fog kelleni megállapítanunk. Továbbá különbséget kell tenni aszerint is, hogy az érdekelt még komolyan küzd-e személyes nehézségeivel nemi téren, vagy 24
