Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Johannes Gründel: Szexualitás és kereszténység
tartóztatás, amelynek alapja csak a ferdén értelmezett és helyeselt nemiség, vagy az alkalom hiánya, még nem pozitív jellegű. Ellenkezőleg: ahol a normálisan felmerülő ösztönös indításokat rövidzárlat-szérűén félretolják vagy elfojtják, ott kiegyenlítetlen, nevetségesen prűd magatartásra vezethetnek, és megakadályozhatják a személyiség kiérését. Csak ha szublimáljuk, vagyis elfogadjuk és feldolgozzuk a nemi ösztönök felhasználatlan erőit, akkor szabadítanak fel nagy testi-lelki energiákat, amelyeket jelentős vallásos, karitatív és kulturális teljesítmények céljaira lehet gyümölcsöztetni. Amikor az ember a szeretet magasabb, teljes formáinak szolgálatába áll, akkor megtartóztatása pozitív jellegű. A teljes nemi odaadás (nemi érintkezés) szükséges előfeltételei A teljesen végrehajtott nemi odaadásban bizonyos megismerés megy végbe: két ember, mindegyik a maga össze nem téveszthető egyediségében, felismeri, hogy egészen és mindenestül egymásért van, és egymásé lehet. Ez a „megismerés" egyben magával hozza a partnerek egymáshoz való kötöttségét, amit különösen a nő tapasztal meg erősebben. Ezért ez a két ember az ilyen kölcsönös „kitárulás" után nem válhat el úgy, mintha mi sem történt volna. Valamiképpen közük marad egymáshoz, és ez adott esetben egy másik partnerrel kötött házasságban zavarokra vezethet. Kinsey a házasság előtti nemi érintkezést pusztán aszerint ítéli meg, hogy az illető világnézete alapján összeütközésbe kerül-e ezáltal önmagával és lelki kárt szenved-e, avagy nem. De ő is elismeri, hogy még olyan esetekben is, amikor mind a két fél úgy gondolja: kölcsönösen elismerte és feldolgozta a házasság előtti nemi érintkezés tényét, a házasságkötés után, éppen feszült helyzetekben, mégis bonyodalmakra és kölcsönös vádaskodásra kerülhet sor. Már ez a tényállás is közelhozza azt a következtetést, hogy a teljes nemi odaadást nem lehet végrehajtani anélkül, hogy felelősséggel ne járna a másik félre nézve. Felelősség nélkül a „partner“ iránti magatartás nemcsak szeretetlen, hanem igazságtalan is, még akkor is, ha a másik még nem érzi az igazságtalanságot és elvileg beleegyezik a házasság előtti érintkezés semmire sem kötelező, felelőtlen teljes odaadásába. Meglehet: sok ember azért nem éli át teljes nemi odaadásában a másik ember egyedül rá jellemző egyedi mivoltának megismerését és a kölcsönös összetartozásnak, egymáshoz kötöttségnek a megtapasztalását, mert egyszerűen nincs meg benne a szükséges nyíltság és érettség. Talán hiányzik belőle a szeretet igazi te- viszonya. Fagyosan belemerevedik saját személyébe és önző érdekeibe, és ez megakadályozza, hogy felfigyeljen a másik titkára: így aztán „nem találja meg és nem találja el" a másik ember egyénisége, nem ébred fel benne a vágy, hogy „örökre" hozzátartozzék. Hogy az igazi szeretet szükségszerűen 21
