Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Zichy Aladár: Gazdasági fejlődés - szellemi értékek

lagember is komoly szükségtől mentes életet él, sőt — természetesen bizonyos keretek közt — azt vásárol, azt fogyaszt, amihez kedve van. A társadalomtudósok fogyasztó, sőt már túltáplált társadalomról beszélnek. De ugyanakkor fölvetődik a kérdés: gyarapodtunk-e szellemiekben, és a technológia, a gazdasági élet ilyen mérvű fejlődésével lépést tart-e a szellemi értékek növekedése? Nagyobb lehetőségek nyílnak-e szellemi és lelki kibontakozásra? Emberebb lett-e az ember, mint azelőtt? — E kérdések jelentősége keresztény ember számára kétségtelen, hisz keresztény — és tegyük hozzá: emberi szempontból a fejlődés elsősorban annyiban fejlődés, amennyiben a szellemit-lelkit, a tipikusan emberi értékek kifejlődését, megtartását és növekedését biztosítja.

A következő pár gondolat ezeknek a kérdéseknek megválaszolásához igyekszik néhány szemponttal szolgálni.

Milyen tényezők segítik elő a szellemi fejlődést?

Megvan elsősorban az anyagi alapunk ahhoz, hogy szellemiekkel foglalkozzunk. Egy ínségben élő család gyermekei még csak az iskolát sem látogathatják, mert a megélhetésükért kell dolgozniuk. A kultúrszociológusok szerint ott, ahol bizonyos anyagi alapok hiányoznak, nem születik kultúra. Ha a létért való küzdelem minden energiát leköt, nincs idő szellemi tőkeképződésre. Az anyagiak bősége nem garancia ugyan a kultúra keletkezésére, de annak előfeltétele. S ez az előfeltétel korunkban egyre több népnek és egyre szélesebb rétegeknek adatik meg.

Másodsorban kedvez a szellemi fejlődésnek az átlagos életkor meghosszabbodása is, hisz a tanulás, az érés, az alkotás ideje megnyúlik.

Megnőtt a szellemi élet szükségessége is. Manapság a tudás, az ismeretszerzés lényegesebb, fontosabb szerepet tölt be az ember életében, mint azelőtt. Hosszabb az iskolázás ideje, megjavultak a tanulási és tanítási módszerek, gyakoribbak az ismeretterjesztő utazások, a kommunikáció eszközei (rádió, könyv, televízió, újságok, film) megsokszorozódtak. Mind több- és többfajta ismeret létezik, és a tudás szükségessé, megbecsülése általánossá vált, ami szintén ösztökélő hatású. Továbbá időbeli eltolódás következett be a fizikai és a szellemi elfoglaltság között az utóbbi javára. A modern háziasszony pl. sokkal kevesebb időt tölt el a konyhában, mint kevésbé felszerelt kartársnője. A munka is egyre inkább gondolkodás- és alkotóigényes. Igaz ugyan, hogy a gépesítés, a szakosítás, s különösen a futószalag egyidőben előszeretettel alkalmazott rendszere átmenetileg sokkal monotonabb, lélekö- lőbb munkakört teremtett, mint a legtöbb hagyományos munkakör, — mégis úgy látszik: az átlagember napi feladatának elvégzésére magasabb képzettség, több figyelem, sok esetben gazdagabb fantázia és több alkotóerő szükséges, mint pár évszázaddal vagy évezreddel ezelőtt.

11