Szolgálat 13. (1972)
Az egyház szava - VI. Pál pápa apostoli buzdítása a szerzeteséletről
AZ EGYHÁZ SZAVA VI. PÁL PÁPA APOSTOLI BUZDÍTÁSA A SZERZETESÉLETRŐL 1971. június 29-én jelent meg az EVANGELICA TESTIFICATIO k. okmány, amellyel a Szentatya általános irányelveket kíván nyújtani a mai bizonytalanságban és bátorítást a megújulási törekvésekre. Bevezetőben — a Zsinatra és az egyházi hagyományra hivatkozva — a szerzetesi élet lényegéről és fontosságáról szól a pápa. Az első részben összefoglalja a szerzetesség fajait (kontemplativ, apostoli és „vegyes" forma), hangsúlyozva, hogy a merevedésre hajlamos külső formákat mindenkor a belső lendületnek kell megújítania, a rendalapító karizmájának megfelelően, s mindenekfölött a végső szabályhoz, Krisztus evangéliumi követéséhez ragaszkodva. A második rész az evangéliumi tanácsokat tárgyalja. Az Istennek szentelt szüzesség csak Isten szeretetéből fakadhat, s egyben az embertestvér iránti fokozott odaadást is jelent. Tehát pozitívum, mély belső béke forrása, a Misztikus Test és a Fő egységének szimbóluma. A mai szerzetes feladata: újból teljes hatékonyságában mutatni be a keresztény szüzességet, tanúskodni arról, hogy a lelki termékenységnek különleges forrása. De Istennek ezt az értékes ajándékát csak az fogja fel, aki Érte el tudja veszíteni életét. — A szerzetesi szegénység is Krisztus példáján alapszik, de ma még sürgetőbbé teszi a világban tapasztalható nyomor drámai kiáltása. Van akit ez az erőszakos beavatkozás kísértésébe sodor. De Krisztus tanítványa nem követhet más utat, mint az övét. A szerzetes a maga módján szolgálja az igazságot: a társadalmi igazságtalansággal való minden megalkuvás mellőzésével, az emberek lelkiismeretének ébresztgetésével, saját életmódjában pedig — külsőleg is — komoly és hiteles szegénységgel. Egyesek közvetlenül is megosztják a legszegényebbek életmódját, más szerzetek munkáik gyümölcsét szentelik nekik. Igen, a szerzetes is vesse alá magát a munka közös törvényének, de sohase lásson öncélt benne és ügyeljen, milyen szellemben végzi. Éppen neki kell a mai világban a munka emberi értelmét megmutatnia, azét a munkáét, amelyet a szellem szabadságában végzünk, sajátmagunk fenntartására és mások szolgálatára. A kereset és a javak közössége jó eszköze a testvéri osztozásnak és a minden szegénységben ott rejlő függésnek. A szerzetesi szegénység azonban sohasem lehet puszta alkalmazkodás a környezethez. Kivételes esetektől, eltekintve a megkülönböztető szerzetesi ruházatot sem kell egykönnyen elvetni. — Az engedelmesség fogadalmával a szerzetes a szolgáló Krisztus nyomába lép, halá54
