Szolgálat 13. (1972)

Könyvszemle - Thomas Merton (1915-1968) munkássága (Sántha Máté)

kodtak ott!). Nem hiába mondták ezt a könyvet legpolemikusabb művének. A hang kemény, nem egyszer keserű: az éber és vívódó lélek gyötrődése, önkéntelenül fölmerül a kérdés: volt-e elég visszhangja ezeknek a nagyon őszinte, de a problémák feldolgozásában sokszor még nem elég érett megnyilatkozásoknak? Hisz maga írja: „Mikor a tiltakozás egyszerűen a kétség- beesés aktusává válik, semmi hatása sincs többé arra, aki nem osztozik ugyanabban a kétségbeesésben.“ A kötet egyik legérdekesebb darabjában: „Események és álesemények“, kijelenti, hogy nem fogja többé kommentálni a napi eseményeket. Igaz, a szemlélődő szerzetesnek is foglalkoznia kell kora problémáival, de felülről, az egészet átfogva, vagy ha tetszik, belülről, a lelki és metafizikai gyökerekig hatolva — „nem az elemzés, hanem az egyszerűség útján“. A jelzett tanulmányban, vagy „A szemlélődő élet a modern világban“ címűben ezt az utat járja, a szintézis komoly ígéretével. Sajnos már nem sokáig.

Kelet lelkiségével, főleg a Zen-mesterekkel foglalkozó munkái közül a Zen és a vágy madarai (Zen and the Birds of Appetite, 1968) c.-t említjük; a hiteles ízű, elővigyázatos eligazításon és vizsgálódáson túl külön érdekessége a „Bölcsesség az ürességben“ c. dialógus Merton és D. Suzuki közt. Úttörő munkássága ezen a téren is követőkre vár.

4) Lelkiségi könyvek. Úgy is mondhatnánk: a szemlélődés kiskönyvtára. Mert nem kétséges, hogy ez volt legigazibb, igen tudatos missziója: technikába és anyagiasságba fúló kora és kontinense embereit próbálta ráébreszteni a lélek magasabb szükségleteire, megsejtetni velük az Istenbe merülés ízét. Ezeknek a műveknek hosszú sorából talán a következők a legjelentősebbek:

a) A szemlélődés magvai (Seeds of contemplation 1948). 13 év múlva,

erősen kibővítve, „A szemlélődés új magvai" címen jelent meg ismét, „össze nem függő és meglehetősen sűrített elmélkedések gyűjteménye a lelkiéletről“ — mondja az előszóban. A friss átélés bensőségével és nyugalmával sorakoznak fel már itt alapvető eszméi és élményei: a világ pozitív szemlélete, áhítatos tisztelettel és kemény függetlenséggel (lásd a jelen számunkban közölt szemelvényt); szabad és egyszerű odaadás Istennek, szegénységben és csendességben várva a kegyelemre; a misztikus Testben való egységünk és ebből fakadó elkötelezettségünk; a „contemplata aliis tradere“ sürgetése.

b) Senkisem sziget (No Man Is an Island, 1955). Az előzőnek folytatása, vagy inkább elmélyítése és kiegészítése, „szándéka szerint egyszerűbb, alapvetőbb és részletezőbb. A lelkiélet néhány alapigazságát tárgyalja.“ Merton ui. közben noviciusmester lett és jobban látja, hogyan lehet örök témáját közelebb vinni az emberekhez. Az axiomatikus jelleg ne tévesszen meg: belülről bontakozó, szerves egésszel állunk szemben. Ebben a nemben legérettebb alkotása; egy kritikus szép szava szerint „az Időtlen bátorítás könyve“.

86