Szolgálat 13. (1972)
Eszmék és események - Orosz András jegyzeteiből és leveleiből
mert azért a szeretet mégiscsak segít lehetetlen helyzetekben is! Igaz szeretet. A jóakarat a kezdete; az van is; de elakad mindenféle buta dologban. Sokszor teszek vad dolgokat, amiket nem értenek, de én a szeretetnek címezem; bánom is én, akármit mondanak, vagy akármibe kerül, csak örömet szerezzek! Szeretném, ha nekem nem lenne olyan jó, de sokaknak tudnék jó lenni! Régen voltam itt így; tegnap este igen szégyenlettem magam; én valóban nem vagyok méltó Hozzád. Majd segítek azért, — de nem kell viszonoznod. Pedig én is megkívántam, hogy jóban legyünk; nekem rokonszenves vagy, nem is féltek Tőled semmit; miért is nem lehetek igen jó barátod! Most még nem nagyon számíthatsz rám — bizony nem! Soha sem akarok lázadozni ellened! Minden maradjon közöttünk érvényben. — Jó lenne, ha Neked sem kellene bánnod soha, hogy gondoltál reám is! A terhedre sem akarok lenni, — inkább segítek Neked, — csakhogy én nem szeretem a terheket. Azért a papságot szeretem, — azt az emberséges lelkedet is. Jól akarom végezni a szolgálatomat; szeretném, hogy az én világomban Neked jó legyen; azt is szeretném, hogy sokkal többet tudjak elviselni. Buktatód sem akarok lenni: miattam kár ne érjen, miattam ne szidjanak Téged; ellenségeid ne legyenek miattam, hanem sokan legyenek jóakaróid. De senkinek sem szeretek az útjában lenni. Járhatóbbá akarom tenni az utaidat, hogy a járásod simább legyen közöttünk, meg aztán hogy mi is bátrabban menjünk Utánad. Szeretnék valamennyire világosság és táplálék is lenni az utaidon, — majdnem semmi, amit teszek. Nincsenek eredményeim, csak olyan küzdelmeim, amelyek kudarccal végződnek. Nehéz a helyzetem és olyan a természetem, hogy mindent igen komolyan veszek: nem tudok optimizmussal átsiklani a felbukkanó nehézségeken. Bizalmam sincs senkihez. Hallgatok, kesergek magamban, a hitem is elsötétül! Valami nagy hiba lehet bennem, vagy valahol nagyon elhibáztam! Nem találom a helyes utat. Én nem szeretem a többiek vágyait, de a magam vágyait nem tudom megkívántatni senkivel! Nincs már bennem semmi abból a boldog küldetéstudatból, amivel elindultam; talán már csak útjában vagyok a többieknek. Félre is állnék szívesen. Nehéz napok vannak mögöttem, — a jövő napoktól pedig félek. Nem tudom összeszedni a gondolataimat, hogy legalább egy percre ne legyen más senki és semmi, csak az Isten. Értelmetlen az én életem! Fizikailag is nehéz. Ritkán beszélgetek valakivel. Vágyódom pedig a többiek közé, de én csak teher vagyok. Unom a 72
