Szolgálat 13. (1972)

Az egyház szava - A megkötözött mindenhatóság (J. H. Newman)

hallgat el Isten és a testvér előtt. Végül a szerzetes élete a liturgia — elsősorban a szentmiseáldozat — és az Oltáriszentség köré összpontosul. Amikor a világ szükségeit és bajait a köztünk jelenlevő Krisztus elé viszi, a leg- hathatósabb hozzájárulást adja a problémák megoldásához. Ezen túlmenően is vegyen részt az Egyháznak az emberiség javát szolgáló küldetésében, mindig intézménye természetének megfelelően, és — amennyiben a lelkipásztorkodás van érintve — püspökének irányítása alatt.

A befejezésben a pápa ismételten sürgeti a szerzetek megújulását, a másodlagos formák korszerű adaptációját a lényeg megőrzése mellett. Ez a hiteles megújulás döntő fontosságú magának az Egyháznak és a világnak megújulása szempontjából is. Legyen nyitott szemük a mai ember szükségleteire, hogy el tudják juttatni az evangélium üzenetét a tömegekhez. Min- denekfölött legyenek az Isten iránti határtalan szeretet élő bizonyságai. A mai világnak nagyobb szüksége van rá, mint valaha, hogy olyan embereket lásson, akik életük teljes odaadásáig hitelt adtak az Úr szavának, őrizzék meg az evangéliumi „kicsinyek“ egyszerűségét, hisz csak azok tudnak behatolni a Lélek titkaiba. És sugározzák maguk körül a Krisztushoz tartozás örömét: így fog az Úr hívása eljutni a mai fiatalokhoz. Segítse őket mindebben a legtökéletesebben Istennek szentelt embernek, Krisztus Anyjának pártfogása és a Szentatya teljes szívből adott áldása.

A MEGKÖTÖZÖTT MINDENHATÓSÁG

Nem elég, hogy Isten emberré lett, hogy a mindenek Ura szegénnyé lett: a Mindenható, a korlátlanul Szabad, a Végtelen, az írás szava szerint „alávetette magát“ és mindig újból aláveti magát teremtményének. Sőt nemcsak aláveti magát, hanem betű szerint foglya, rabszolgája lesz, mégpedig nemcsak egyszer, hanem a legkülönbözőbb alkalmakkor és a legváltozatosabb módon.

Amikor Isten örök Fia eljött hozzánk, megtehette volna, hogy természetünket az első Ádámhoz hasonlóan a földből vegye magára és életét a férfikorral kezdje, előjöhetett volna közvetlenül a Teremtő kezéből, ahelyett, hogy a gyermekkor és ifjúság gyöngeségein keresztül lassan érlelődjék férfivá. Történhetett volna így is, ha így akarja. De nem: inkább vezekelve Ádám gyermekei között foglalt helyet és asszonytól született. Éppen ez vált botránykővé az első századok tévtanítói és minden idők szabadgondolkodói számára. Ennek a Máriából való születésnek elképzelése megrémítette őket, mint elviselhetetlen és hihetetlen dolog. És csakugyan: ez a hittitok a végtelen Isten csodálatos fogságának a kezdete. Születése (előtti hosszú fogságára gondolok szeplőtelen Anyja méhében. Ott pihent emberi természetében az, aki Istenként jelen van mindenütt; ott pihent emberi leikével, és bár

56