Szolgálat 13. (1972)

Tanulmányok - Béky Gellért: A lelkiség történetéből

Ma fordított folyamatnak vagyunk tanúi: vissza a világba (mint fény és kovász), vissza a teljes egyházi közösségbe (mint ugyanannak a Krisztusnak titokzatos tagja)! A pap, a szerzetes is, inkább a nagy közösségben akarja betölteni szent hivatását. Régen a kiindulópont volt az a helyzet, amihez most, 2000 év után sokan vissza akarnak térni. Ki tudja, hátha éppen az a visszatérés lesz egy új, gazdagabb kibontakozás, valami újfajta szerzetesideál elindítója?

C) RÉGI ÉS ÚJ LELKISÉG

A dilemma hamis és megtévesztő. Ha a lelkiségen mindössze valamiféle statikus irányt, „iskolát“, megkövült hagyományt, kötött szabályokat, rendelkezéseket, megszabott ruhát, napirendet, menüt, avagy egyházjogot, egyházi adót, vasárnapozást, keresztelést, esküvőt, ünnepeket, stb. értünk, talán jogos lehet az ilyen szembeállítás. Ha azonban élő, dinamikus, mindig friss lelkiséget, az élő Istennel, a tegnap, ma és holnap is ugyanazon Krisztussal való szoros egységet, az eszkatológikus istenországnak mind teljesebb megvalósulását értjük rajta: akkor sokat veszít éléből és erejéből a föntebbi összehasonlítás. Sőt alaposabb vizsgálat után arról is meggyőződhetünk, hogy sok minden, amit újnak, nagy felfedezésnek, eredetinek, modernnek gondolunk, valójában nem más a legautentikusabb kereszténységnél, amely ott volt már az ősegyház életében és a legrégibb monasztikus hagyományokban is (ha néha csak kivételképpen vagy egyéni karizma alakjában is, amire még alig figyeltek fel). Elég legyen itt néhány példát megemlíteni:

1. Benedek szabályai előírják, hogy az elöljáró minden fontosabb döntés előtt hallgassa meg az egész közösség véleményét. Sőt jól teszi, ha a legfiatalabb véleményét is kikéri, hiszen sok esetben a Szentlélek éppen a legkisebbnek nyilatkoztatja ki Isten terveit’4. — Szent Ignác napokig, sőt hetekig tartó tanácskozással, titkos szavazással, imádkozással készíti elő a rendalkotmány kényesebb pontjainak (pl. szegénység, engedelmesség) végleges megfogalmazását. Sohasem mulasztotta el kikérni az érdekelt fél véleményét, mielőtt fontosabb dologban parancsot adott volna. — A demokratikus elv alkalmazása tehát nem annyira új, mint inkább autentikusan keresztény vonás a lelkiség világában, maguknál a szerzeteseknél is.

2. Szent Vazul engedelmességi eszménye meg annyira „új“, hogy a II. vatikáni zsinat dekrétumaiba is fel lehetett volna venni mintául. Pedig mindössze az evangélium engedelmesség — fogalmára támaszkodva fejti ki a szerzetesi engedelmesség alapvető feltételeit: Krisztusnak az Atya iránti engedelmessége a keresztény és a szerzetesi engedelmesség normája és mérőónja. Az elöljárónak éppen az a feladata, hogy erre az engedelmességre segítse a rábízottakatl5. Szent Bernátnak a lelkiismeret szabadságáról (a szabályok értelmezésével és az engedelmességgel kapcsolatban) tett megjegyzéseit sem kell külön ismertetni. A bencés rend meg a ciszterciek nagy

50