Szolgálat 13. (1972)

Tanulmányok - Béky Gellért: A lelkiség történetéből

vitáiban éppen ez a bernáti felfogás a fordulópont'6.

3. A ferences lelkiség egyik szép vonása a kezdeményezés elismerése és garantálása. Mind az engedelmesség, mind a szegénység dolgában meglepően bő teret hagy az egyén karizmatikus kezdeményezésének (pedig a történelem megmutatta, mennyire kétélű fegyver tud lenni ez a remek elv az egyesek és a közösség, s főleg az Egyház életében).

Ugyancsak a kezdeményezés tiszteletbentartásáról tanúskodik az egész monasztikus hagyomány az egyéni imaélet dolgában. A közös imától eltekintve, már Benedek szabályai az illető személyes ítéletére és ízlésére bízzák az imádság hosszúságát, idejét, módszerét, tartalmát. Tudvalevőleg a 15-16. századig nincs előírt imamódszer, kiszabott idő, stb. a szerzetekben 17 az elmélkedés terén.

4. Hogy a Szentírás mennyire központi szerepet játszott a régi Egyházban, mind a laikusok, mind a monachusok életében, nem szükséges külön bizonyítani. Elég futólag átolvasni Vazul, vagy Benedek szabályait; elég eszünkbe idézni Atanáz és Jeromos intelmeit — a felkelő nap a Szentírással kezedben találjon; este a Biblia lapjai legyenek arcod takarója18 —, hogy erről meggyőződjünk. Sajnos a divatossá vált skolasztikus filozófia egyre jobban kiszorítja a Szentírást a hívek, sőt a szerzetesek kezéből és lelkiségéből. Ugyanakkor a különféle eretnek, „népies“ mozgalmak, valamint a protestantizmus hatására az Egyház rendszabályokkal kezd élni a Biblia használatában. Ehhez járul az a sajnálatos tény is, hogy a Szentírás és a zsolozsma latin nyelve miatt a hívek és (főleg a nem pap és női) szerzetesek nagy tömege lassanként teljesen elszigetelődik a lelkiség éltető forrásától, és egyre jobban az ájtatosságok, aszketikus erénygyakorlatok irányába sodródik el a biblikus, teológiai, friss evangéliumi lelkiség rovására és az egyéni kibontakozás nyilvánvaló kárára, mint azt a burjánzó „lelki" irodalom és a szerzetesek kiképzési gyakorlata bőven igazolja.

5. A testvéri szeretet, sőt a lelki barátság gondolata sem idegen a szerzetesi közösségekben. Pachomius, Vazul, Benedek, Szent Ferenc, Ignác, mind-mind a testvéri szeretetben látja a szerzetesideál egyik legfontosabb biztosítékát. Ami a barátságot illeti, elég legyen Szent Gertrud, Mechtild, Assisi Sz. Ferenc, Bernét, stb. mellett Aelred de Rielvaux-ra hivatkozni, aki szerint Isten barátság: Deus amicitia!19

6. A lelki élet szociális szempontjai (Pachomius ,,koinonia“-fogalma!); a szolgálat szelleme (Benedek, Vazul); becsületes munkából élni és nem koldulni (ez az első autentikus szegénységi ideál!)20; az „aggiornamento": el a fölöslegessel, a dísszel, a formalizmussal; épp elegünk van már a sok szabályból, előírásból: vissza az evangélium egyszerűségéhez2'; keresetlen egyszerűség a liturgiában, életmódban, valódi szegénység (állandó refrén a szerzetesi reformtörekvésekben: Aniani Sz. Benedek, Bernét, stb.); a karizma hangsúlyozása (a Jézustársaságban az egyéni karizma külön ok lehet az ünnepélyes fogadalomhoz való soronkívüli eljutásra22), stb. stb. mind meg51