Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Beszélgetés a csodáról
erőkről beszélek, amelyek a természettudományos megismerés számára e I - v i I e g nem hozzáférhetők. Néhány utalással megpróbálom megmagyarázni, miről van szó. A modern természettudomány az egész valóságot vizsgálja ugyan, de lényegében csak a mérhetőség szempontja szerint. Ami nem mérhető, ami mennyiségi viszonylatokban ki nem fejezhető, matematikailag le nem írható, az nem tárgya a természettudományos kutatásnak. Ez nem jelenti persze azt, hogy nem foglalkozik minőségi szempontokkal is. Ellenkezőleg, a kutatás minden síkján találkozik velük, létüket nem tagadhatja. De minthogy célja a természetben lejátszódó folyamatok közötti összefüggések törvénybe foglalása, a minőségi tényezőket vagy visszavezeti mennyiségi tényezőkre, vagy elhanyagolja őket. — Mármost ez módszertanilag nem helytelen. Minden tudomány azzal foglalkozik, amivel akar. Csak éppen tudatában kell lennie módszere korlátainak. Ebből talán látszik, hogyan értem azt: vannak a minket körülvevő világban tényezők, amelyek elvileg nem magyarázhatók meg természettudományos módon, tehát olyasmit tudnak létrehozni, ami számunkra váratlan, új, ami többletet jelent, olyasmit, amit elvileg nem tudunk előrelátni. Véleményem szerint itt kell keresni azokat a másodlagos okokat, amelyeken keresztül az Isten előre meg nem állapítható módon, azaz szabadon működik a világban. Sz: Lehet-e ezekről a tényezőkről, ezekről az erőkről még valamit mondani, vagy pedig egészen titokzatos erőkről van szó? W: Valóban gondolhatunk itt pl. olyan titokzatos erőkre, amelyeknek megfigyelésével és leírásával a parapszichológia foglalkozik. Általában azonban olyan erőkről van szó, amelyek működése a mindennapi életben megfigyelhető, több-kevesebb nyilvánvalósággal mindig és mindenütt adva vannak, anélkül azonban, hogy képesek lennénk őket egyértelműen meghatározni. Mindenki tudja pl., mit értünk életen. Mégsem tudjuk definiálni. Ha megkíséreljük, észrevesszük, hogy mindig olyan elemeket kell belevennünk a meghatározásba, amelyek nem írhatók le egyértelműen. Az élet több, mint a kémiai folyamatok összege. Spontaneitás jellemzi, ami többlet és új a kémiai folyamatokkal szemben. Ugyanezt látjuk, csak még fokozottabb mértékben, az emberi szabadság esetében. Nem tudjuk megragadni, de le nem tagadható, mert tapasztaljuk hatásait, és főképpen önmagunkban megéljük, hogy cselekedeteink forrása mi magunk vagyunk. — Vegyünk példát. Mozgatom a kezemet. A kézmozgás tényét fizikailag le tudom írni és fiziológiai, kémiai okait is messzemenően meg tudja határozni a mai természettudomány. De azt nem tudjuk, és természettudományos módszerrel sem tudjuk kifejezni, hogy a szabad elhatározásból hogyan lesz egy fizikailag leírható tény. Ennek ellenére sem tagadhatjuk, hogy egy természettudományosán le nem írható okság, az ember személyes szabadsága, fizikailag észlelhető következményekkel jár. — Tudom persze, hogy mindazt, ami az anyagi világban a szabadság, a spontaneitás irányába mutat, a természettudósok közül sokan nem tartják objektívnek. De ha filozófiailag reflektálunk a valóságra, akkor kitűnik, hogy 26
