Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Beszélgetés a csodáról
következik, hogy az Isten a világon belül csak arra képes, amit a teremtett okság a saját természete szerint működve létre tud hozni. Vajon nem ellenkezik-e ez Isten mindenhatóságával? W: Az isteni mindenhatóságot Isten egyéb tulajdonságaival egységben kell szemlélnünk. A mindenhatóság nem jelentheti azt, hogy az Isten olyan dolgokra is képes, amelyeket el tudunk ugyan képzelni, de önellentmondást tartalmaznak. Isten nem működhet pl. mint másodlagos ok a világban, és azért semmit sem hozhat létre a világban a teremtmény saját okságának megkerülésével. (Persze nem tagadom, hogy a teremtmény a működési képességet, sőt a tényleges működést is, Isten transzcendens és egyben immanens működésének köszöni.) Másrészt azonban igaz az, hogy Isten nem lenne Isten, ha nem lenne képes arra, hogy az értelmes teremtménynek, az embernek kinyilvánítsa: tényleg ura a világnak. Vagyis a mindenhatóság problémája abban a kérdésben csúcsosodik ki: ki tudja-e Isten nyilvánítani, hogy ő a világ eseményeinek személyes, szabad kormányzója? Sz: De hogyan lehet az Isten szabad a világon belül, ha csak azt tudja létrehozni, amit a teremtmény maga hoz létre? W: Igen, ez az a kérdés, amely állandóan visszatér. Tény, hogy nehezen tudjuk elgondolni, hogy az Isten szabadon működhet ebben a világban, ha működési lehetősége ahhoz van kötve, amit evilági okok hoznak létre. Ennek oka az a spontán — de véleményem szerint téves — meggyőződés, hogy mindaz, ami ebben a világban történik (esetleg eltekintve az ember szabad tetteitől), legalábbis elvileg, egyértelműen előre meghatározható. Magyarán nagyon determinista módon gondolkodunk a világ folyásáról. Sz: De csak nem akarja Atya azt mondani, hogy nincsenek szilárd és biztos természettörvények? W: Nem tagadom a természettörvények létezését. Kétségtelen, hogy a természetben megfigyelhető eseményekben rendszer és állandóság van, amelyet mint természeti törvényt fogalmazhatunk meg. Ebből azonban nem következik az, hogy az evilági erők nem tudnak többet létrehozni, mint amit természettudományos ismereteink alapján előre ki tudunk számítani. A természettörvények ui. csak azt ragadják meg, ami a természet eseményeiből egyértelműen leírható. Ez azonban absztrakció; a mindenkori egyedi, konkrét természet ennél több. Sz: De vajon ez nem ugyanaz, mint az ismeretlen erőkre való hivatkozás? A teológusok lassan megtanulták, hogy ez nagyon kétes érv. Mert így a csoda nem lenne más, mint olyan esemény, amelyet eddig még nem tudunk megmagyarázni. De mindig számolnunk kell azzal, hogy a tudomány majd felfedi az ismeretlen erőket, és akkor a csoda megszűnik csoda lenni. W: Bizonyos értelemben valóban az a véleményem, hogy a csodás események ismeretlen, pontosabban egyértelműen le nem írható erők által jönnek létre. Itt ui. nem olyan ismeretlen erőkről van szó, amelyek természettudományos ismereteink korlátozottsága miatt ismeretlenek számunkra. Én olyan 25
