Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Beszélgetés a csodáról
mentalis) a Szentlélek jóvoltából most már a hivő, feltétlen szeretet. Szentlélek nélkül a konkrét ember nem képes mindenek fölött szeretni Istenét. Másfelől pedig aki nem engedi be a szeretetet szívébe, vagy kiűzi onnan, az nem bírhatja Isten Lelkét. Az Isten, aki Jézusban szemünk elé állítja a szeretet útját és meghív követésére, mintegy „hátulról“ ösztökél a Szentlélek által, hogy fel tudjuk fedezni dicsőségének ragyogását a Megfeszített arcán, hallani tudjuk isteni szavát és visszhangozzunk rá, mint a hegedű teste a húr pendítésére. A kegyelem új életstílust ad, amelynek alaphangja a hála, az öröm (szenvedésben is), a bizalom és az elhatározás: szeretni mindenkit, mert az Isten annyira szeret. A kegyelemből élő ember olyan, mint a napraforgó: benső indításból fordul mindig hűségesen barátja, a Nap felé — és addig-addig nézi, míg végre maga is olyan lesz, mint egy kis lángoló, aranyos napkorong. Végtelen a különbség a napóriás és a kertaljai parasztvirág között, és mégis a nap élete lüktet a virág minden kis szövedékében: meghalna és elfeketülne, ha nem nézne vágyódva nap-barátja fénylő arcába. És terjesztgeti a napmeleg által nevelt és a napfényben csillogó sárga szirmait, mintha mondaná: „Én is kis napocska vagyok ám, és gyarapítóm magamban az olajos magokat, hogy általam a napfény energiája embernek, állatnak ételévé, életévé legyen.“ Nagyot mondott a kis napraforgó, és mégis igaz, amit mond. Én azt hiszem, hogy az Isten mindig egy kicsit mosolyog, amikor napraforgóra tekint, és az olyanokra, akik ilyen napraforgó-félék. Weissmahr Béla BESZÉLGETÉS A CSODÁRÓL Weissmahr Béla múlt évben védte meg a római Gergely-egyetemen doktori értekezését: Gottes Wirken in der Welt. Ein Diskussionsbeitrag zur Frage der Evolution und des Wunders. A Vatikáni Rádióban Szabó Ferenccel folytatott beszélgetése során ebből ismertetett néhány alapvető gondolatot. Sz: Ebben az összetett kérdésben mit lát Atya a legfontosabbnak? W: A legfontosabb szerintem a következő: Isten mint szabad úr működik a világtörténelemben. Vagyis ténynek kell elfogadnunk, hogy Isten bele tud nyúlni a világfolyamatba, hogy létrehoz olyan eseményeket, amelyek személyes gondoskodásának, az emberrel kötött szövetségének látható megnyilvánulásai. Aki ezt mítosznak vagy puszta antropomorfizmusnak tartja, az feladta a személyes, gondoskodó, önmagát kinyilatkoztatni képes Isten keresztény fogalmát. Sz: De ha nem csalódom, manapság a teológusok szerint is el kell kerülnünk ezt a kifejezést: „Isten belenyúl a világba“, mert ez azt a látszatot kelti, 23
