Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a kegyelem?
Akik hittel, keresztséggel, szentáldozással befogadták Krisztust, akiket felkent a Szent Isten olajával, vagyis a Szentlélekkel (1 Jn 2,20), azok már most e földön örök isteni életet élnek, meg nem halnak, feltámadnak. Mert a szeretet örök. Nekik „könnyűnek“ tűnik az Isten parancsának megtartása (1 Jn 5,3), mert ez a parancs csak ez: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket“ (Jn 13,34). Ez az a „kegyelem és igazság", amely „Jézus Krisztus által valósult meg“; mi „az ő teljességéből részesültünk, mégpedig kegyelmet kegyelemre halmozva" (1,16-17). A Szentírás kegyelemtanának összefoglalása A Szentírás tanát az isteni kegyelemről a fentiek szerint így foglalhatjuk össze: A kegyelem elsősorban az Atyaisten szabad és ingyenes szeretete az emberek iránt, amely Krisztus megtestesülésében, halálában és feltámadásában jelent és valósult meg, és amely által Isten megszabadít a bűn és halál rabságából és örök életének részesedésére vezet el bennünket. Ez a kegyelem mintegy kiterjesztése annak a szeretetnek, amellyel az Atya egyszülött Fiát szereti: ugyanezzel az isteni szeretettel szeret bennünket Fiában, aki testvérünkké lett és életét adta értünk. Nem az emberek szerették előbb az Istent: Isten szeretett előbb minket: ő ad nekünk Krisztus által megigazulást, bocsánatot. A legfölségesebb kegyelmi adomány, amely az Atyaisten kegyelmes szerető szívéből születik, abban áll, hogy részesülünk az Atya és a Fiú isteni egységében. Ez azáltal válik valósággá, hogy az Isten Szentleikét adja nekünk, aki eggyé tesz bennünket Krisztussal és az Atyával. A Szentlélek, aki bennünk lakik, bensőleg átformál, új teremtménnyé alkot, megszentel és képessé tesz valóságos szeretetre, és így az Isten parancsainak a megtartására. A Szentléleknek ezt a benső birtoklását a Krisztusban való hit, megtérés és keresztség közvetíti nekünk, de már magára a hitre és megtérésre is a Szentlélek hívása ösztökéli az embert. Új kegyelmi létünk kezdete az örök életnek, amelynek teljességét akkor éri el a világ, amikor Krisztus „átadja az Istennek, az Atyának az uralmat ... és az Isten lesz minden mindenben“ (1 Kor 15,24-28). A keresztény ember, aki hiszi ezt a páratlan istenszeretetet és tudja, hogy milyen kegyelemben részesült, „örvendezik az Úrban mindenkor" (Fii 4,4) és hálát ad az Atyának végtelen jótéteményeiért (2 Kor 9,15, stb.). A kegyelemtan története Hogy még jobban megértsük az isteni kegyelem lényegét, szükséges lenne, hogy folytassuk a téma tanulmányozását a szentatyák műveiben, az Egyház zsinati döntéseiben, a középkori és modern teológusok írásaiban. 21
