Szolgálat 12. (1971)

Az egyház szava - A Szentatya szinodusi megnyitó beszéde

AZ EGYHÁZ SZAVA

A SZENTATYA SZINODUSI MEGNYITÓ BESZÉDE

A pápa Szent Pál üdvözlésével köszöntötte az egybegyűlt atyákat: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.“ Beszédének bevezető szakaszában kiemelte a hely és idő történelmi jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a szinodus „az egész katolikus Egyháznak kánoni képviselete, az egész Egyház van itt lelkileg jelen.“ Külön köszöntötte Mindszenty bíborost, „mint a magyar egyház és az apostoli Szentszék ezeréves egységének jeles tanúját", aki „példaképe a rettenthetetlen szilárdságnak a hitben és az Egyház fáradhatatlan szolgálatában, előbb nagylelkű munkásságával, majd virrasztó szeretetével, Imájával és hosszú szenvedésével“. A koncelebrált szentmise egyesíti most a szinodus résztvevőit Fejükkel, Krisztussal és egymással. Ennek a kettős közösségnek kell szemük előtt lebegnie az egész szinodus alatt, ezt kell bensőségesen átélniök, hogy csakis az Egyház és az emberiség javára végezzék munkájukat. Majd így folytatta:

A szinodus ülése ezzel az istentisztelettel nyílik meg. Mindnyájan tudjuk, miért: minden életerő Istentől, Atyánktól ered és jön hozzánk, Krisztus, az élő Isten fia és az Emberfia által, aki a mi egyedüli legfőbb Fejünk, láthatatlan, de jelen van köztünk (vő. Mt 18,20), Mesterünk és Megváltónk, üdvösségünk szerzője. Ez az üdvösség abban áll, hogy a Szentlélek — aki kiáradt mindegyikünk leikébe, és egyben Krisztus egész misztikus Testébe, vagyis az Egyházba — életet lehel belénk. Várjuk és hívjuk a Paraklétosznak ezt a megvilágosító és megszentelő tevékenységét. Krisztus Lelkének támogatására különös szükségünk van ebben az Egyház életére és a mi életünkre nézve oly jelentős órában.

Az érdekel bennünket minden más kérdésnél jobban: hogyan érhetjük el ezt a támogatást? Hittel és imádsággal. Nem kell hosszan beszélnünk arról, mennyire szükségünk van erre a két nélkülözhetetlen tényezőre. Jól tudjátok, hogy a hit az emberi üdvösség kezdete, és hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek. Nem elhamarkodott diagnózis az, amely az Egyház életét szomorító nehézségek és a társadalomban uralkodó szánalmas lelki helyzet első és legfőbb okát a hitnek — különböző formában jelentkező, de általános — válságában keresi. Ezért bensőleg meg kell újulnunk az isteni kinyilatkoztatás meggyőződéses és örvendező elfogadásában egy nagy és szilárd hit- aktus által; Isten és Jézus Krisztus előtt alázatos és bizakodó magatartásba kell helyezkednünk, mint keresztényekhez Ülik, azzal a szándékkal, hogy a Szentlélek a szívünkhöz szóljon és bőkezűen megadja nekünk azokat az ajándékokat, amelyekre az Egyház felelős vezetőinek hivataluk gyakorlásában szükségük van: a tudományt, a tanácsot, az értelmet, különösképpen a bölcsességet, mindenekfölött pedig a szeretetet.

61