Szolgálat 12. (1971)

Halottaink - Paulai Imre Károly OPraem. (Munkatársai)

PAULAI IMRE KAROLY OPraem. (1907 — 1971)

1971. szept. 22-én villámcsapásként járta be Magyarországot és egész Európát a hír, hogy Paulai atyát magához vette az Úr. Vele a mai Európa egyik legmarkánsabb Caritas-vezetője távozott az élők sorából.

1907. júl. 26-án született Budapesten. Középiskoláit a piaristáknál végezte. 1927. szept. 28-án felöltötte a premontreiek fehér rendi ruháját a jászóvári prépostságban. Akkor vette fel keresztneve mellé a Károly nevet. Filozófiai és teológiai tanulmányait Jászóvárott és Budapesten végezte, a tanári diploma megszerzését célzó egyetemi tanulmányokkal párhuzamosan. Mint latin-németszakos tanárjelölt egy évet Bécsben is töltött, hogy tökéletesítse magát a német nyelvben. Bizonyára nem sejtette, milyen hasznát veszi ennek később, 15 éves karitatív tevékenysége alatt. Az ünnepélyes fogadalom letétele után néhány hónapra, 1933-ban pappá szentelte Hanauer István váci püspök.

Első tanári éveit 1938-45-ig a gödöllői, majd 1948-ig a budafoki premontrei gimnáziumban töltötte. 1948-51 -ig Kelenföldön káplánkodott, majd emellett, a püspöki kar megbízásából segített megszervezni az Egyházi Szeretetszolgálat keretén belül a szeretetotthonok egész, jelenleg is meglévő magyarországi szervezetét. Gondviselésszerű volt számára ez a munka: később nagy hasznát vette ezeknek a helyi és személyi ismereteknek.

1956 novemberében, a budapesti AC akkori elnökének, Endrey Mihály püspöknek kísérőjeként Bécsbe utazott, hogy egy-két hétig segítsen szervezni a külföldi segítség Magyarországra juttatását. Az egy-két hétből először többhónapi munka lett; végül pedig szívós és sok-sok akadályt leküzdő munkával sikerült intézményesítenie a külföldi segíteni-akarást. így született meg a Caritas Internationalis, Delegation Wien néven működő nemzetközi bécsi Caritas-szerv, amelynek ő lett a vezetője, s amely az egyetemes Egyház nevében hivatalosan szervezte a Caritas-munkát a keleteurópai országok, eleinte elsősorban Magyarország felé;. Ez a Caritas-szerv 1970 januárjától „Katholisches Hilfswerk, Büro Wien" név alatt folytatta munkáját. Még résztvett azokon a tárgyalásokon 1971 augusztusában, amelyek értelmében a Kath. Hilfswerk, Büro Rom és a Kath. Hilfswerk, Büro Wien, valamint az osztrák püspöki karnak Europäischer Hilfsfonds Österreichs néven már évek óta működő külföldi Caritas- szerve 1972. jan. 1-től kezdve Europäischer Hilfsfonds neve alatt egyesül; a javaslat jóváhagyását azonban már nem érte meg. A tárgyalások nagy mértékben igénybevették az angina pectoris miatt amúgyis beteg szívét. Szept. 1-én miséje előtt erős szívszúrást érzett. Mégis végigmondta miséjét. Mint később megjegyezte, áldoztatás közben szinte látta a nagy izzadtságcseppeket, amelyek homlokáról a földre gördültek. Szerencsére az orvos már várta a sekrestyében, de ő sem tudott mást tenni, mint megállapította, hogy súlyos szívinfarktusról van szó. Paulai atya látszólag belenyugodott a változhatatlanba és engedte, hogy ágyba parancsolják. Mihelyt azonban kissé alábbhagytak fájdalmai, azt hitte, hogy újra dolgozhat, illetőleg dolgoznia kell szegényei érdekében. Ez is hozzájárult valószínűleg ahhoz, hogy szept. 21-én újabb roham következett be, amely pillanatok alatt megállította a fáradt szívet.

Mértéket nem ismerő munkabírás, illetőleg dolgozni-akarás jellemezte 15 éves karitatív tevékenységében. Amikor pl. a Duna kiáradása Magyarországon és Romániában az ismeretes nagy károkat okozta, nem várta meg, hogy megkérjék a segítség megszervezésére, hanem öntevékenyen, azonnal elkezdett kérni és koldulni, hogy mielőbb segíthessen a rászorulókon. Papi összejöveteleken, 'újságcikkekben izzó meggyőződéssel igyekezett felrázni az emberek lelkiismeretét, megnyerni segítőkészségüket védencei érdekében. Mire reggel 7 órára az irodába érkezett, addigra — buzgó előkészület után és még buzgóbb hálaadással — elmondotta miséjét a nővéreknek, ahol lakott, elvégezte elmélkedését és lelkiolvasmányát, valamint bre102