Szolgálat 12. (1971)
Eszmék és események - Magyar nővérek leveleiből
18 helyen), többszáz résztvevővel. A programban előadások szerepelnek a mozgalom lelkiségéről és fejlődéséről, a szünetekben barátságos eszmecsere, délutánonként csoportos összejövetelek. Közben tarka egymásutánban lépnek a mikrofon elé papok, házaspárok, fiatalok, nővérek és tapasztalataikról, élményeikről vallanak. Ezek a „tanúságtételek“ sokszor megrázóak. Egyenes cáfolatai annak a sokat hangoztatott tételnek, hogy a modern embernek nem áll szájára az Istenről való beszéd ... A jelenlevő papok koncelebrált miséket tartanak a közösségnek, — mindenki áldozik. — A Mariapoliról kiadott tudósításból született meg 1956-ban a mozgalom folyóirata, az „Új Város“ (több nyelven), s ebből a hasonló nevű kiadóvállalat. És az „állandó Mariapoli“ vágyából jött létre Firenze mellett, Loppiano-ban, az egyik tagtól örökölt birtokon a Focolare „minta-városa“. Ez egyben a focolarini kiképzőhelye is: egy év lelkiségi képzés, egy év tanulás: délelőtt előadásokat hallgatnak (teológia, lélektan, szociológia, stb.), délután részt- vesznek a közös munkában. Főleg pedig a közösségi élet „tudományában“ nyernek gyakorlati kiképzést. Az állandó lakosok száma kb. 400, 32 nemzetből. A helységet teljesen önerejükből építették ki. 6-7 személy lakik egy lakásban. Van tyúktenyészetük, elektromos műhelyük, szobrász és keramikus csoportjuk; szó van mozi és rádióállomás létesítéséről, egy szemlélődő kolostort viszont már két éve beletelepítettek. Uruguayban, Kamerunban és Északafrikában hasonló kezdeményezés indult. Meg kell végül említeni a németországi Ottmaringot, ahol 1960-ban a Focolare az evangélikus testvérületek egy csoportjával „ökumenikus központot“ létesített. 1968. jún. 22. óta kb. 30 evangélikus és katolikus lakó- közösséget alkot és munkájával közösen tartja fenn a centrumot. Minden pünkösdre Rómába zarándokolnak. Fokozatos érintkezést építenek ki más országokkal és más keresztény vallásokkal is. Igen jó viszonyban vannak pl. Athenagorasz pátriárkával. R. MAGYAR NŐVÉREK LEVELEIBŐL Legutóbbi levelem óta a Szolgálat 8. száma is befutott, így ismét egy nagy „Köszönöm szépen"-nel kezdem az írást. Itt mindenki nagyra értékeli örsy László könyvét (Open to the Spirit) és Boros László: Reményből élünk-jét. Itt van a „Meeting God in man" ( = Boros: Im Menschen Gott begegnen) angolul. Roppant büszke vagyok honfitársaimra. A National Catechetical Commission (Nemzeti Hitoktatási Bizottság) vizsgálatot tartott. Engem is beosztottak ebbe a Pastoral Service-be. Mentünk iskolákat látogatni, beszélgettünk igazgatókkal, tanítókkal és növendékekkel. így aztán sok mindenféle értesülést szereztünk. A vidéki iskolák 80 %-a tető nélküli épület, vagy nagyon rozzant, se ablak, se ajtó, csak egy nyílás, hogy levegő jöjjön be és világosság. Elképzelhetetlen viszonyok közt folyik a munka. Nincsenek padok, se tábla. Mióta az ország független lett, a szülők tartják fenn az iskolákat, így alig történik valami. Az iskolás korú gyermekeknek több mint a fele nem jár iskolába, de még így sincs elég hely az „osztályokban". Egy helyen még a tanító se fért be, így csak az ablakon keresztül, vagy az ajtóból tanított. A nép örül, hogy az Egyház érdeklődik irántuk. A National Council of Priests (Papok Nemzeti Tanácsa) összekötő kapocs 87
