Szolgálat 12. (1971)
Eszmék és események - Focolarini (R.)
— akinek eretnekség gyanújával hívták föl a figyelmét a különös kis társaságokra — approbálta első irányelveiket. Ugyanabban az évben egy húszéves elektrotechnikus, aki javítani jött valamit hozzájuk, jelentkezett első „foco- larino“-nak. A mozgalom gyorsan terjedt Olaszországban, majd másfelé is. Jelenleg Európában kb. félszáz ilyen „magközösség“ működik, de terjedőben vannak a többi világrészen is, összesen több mint 100 országban, és bár szélesebb hatósugarukat nehéz fölbecsülni, úgy vélik, hogy kb. 100 000 ember tartozik bele. Előszeretettel dolgoznak a világ legnyomorultabb részein (Latinamerika, Afrika, ázsiai országok). A mozgalom fő irányítója, táplálója (különböző nyelveken nagy példányszámban kiadott könyveivel) máig Chiara. A hivatalos római elismerést 1962-ben kapták meg „Opus Mariae (Mária műve)“ néven. Kezdettől fogva nagy hűség jellemzi őket az egyházi felsőbb- ség iránt („Aki titeket hallgat, engem hallgat“ Lk 10,16). Mikor a linzi püspök a nyáron készült meglátogatni az osztrák Mariapoli-t, mosolyogva jegyezte meg: „Végre egy olyan hely, ahol nem szidják a püspököt és az Egyházat!“ A Focolare elsősorban lelkiség, éspedig lényegesen közösségi lelkiség. A „tűzhely“ lángja (az olasz szó ezt jelenti) Istenből táplálkozik; a vele való bensőséges viszony főforrásai: imádság, szentmise, Szentírás (ennek havonta más-más mondatát „élik“) — és az embereknek való szolgálat, akikben egészen konkrétan Jézust iparkodnak látni és szeretni. De igazi „tűz“ csak az apró lángocskák összekapaszkodásából lesz: ezért a teljes osztozás egymás fizikai (vagyonközösség) és lelki javaiban. A továbbsugár- zást — eszményképük, Mária módjára — nem látványos „apostolkodással“, hanem az egyszerű szolgálat szellemében akarják megvalósítani. „Kiüresíteni magunkat“, „veszteni tudni“, a másikkal „eggyéválni“, „inkább a kevésbé tökéleteset tenni egységben, mint a tökéletesebbet egyenetlenségben“: ilyenek a vezérelveik. Sajátos vonása még lelkiségüknek az „elhagyott Jézus" bensőséges tisztelete, vagyis a végső önzetlenség vállalása, annak minden következményével együtt. Nem vitatják el a keresztény életben a kereszt középponti helyét. Céljuk: ........hogy mindnyájan eggyé legyenek“ ( Jn 17,21): küzdelem mindenfajta diszkrimináció ellen és a társadalom újraformálása Jézus Krisztus arculatára. Nem véletlen, hogy a taizéi prior, Roger Schutz igen nagyra becsüli őket és Chiarát „az Evangélium nyitott lapjának“ nevezi. Mindezek nem új gondolatok. „Új“ az odaadás intenzitása és az inkább gyakorlati, mint elméleti jelleg: elsősorban átéléssel és megvalósítással sajátítjuk el az Evangélium szellemét (vö. Mt 7,21). Nem hiába emlegetik velük kapcsolatban sokszor, és vallják maguk is tudatosan mintáiknak az őskeresztényeket. A mozgalom legjobb oldala: nagy rugalmassága. Ezért szerveződése gazdag változatosságot mutat. Legbelső magva maguk a „focolare"-k: néhány 85
