Szolgálat 12. (1971)

Eszmék és események - Focolarini (R.)

tűk az embert — de nem dobtuk el, biztosítottuk szeretetünkről, imáinkról — és gazdagodtunk, értünk az élmény hatása alatt.

Másik nagy és megrázó élményünk egyik társunk, egy redemptorista atya halála volt. Éppen kritikus időben voltunk, vitáztunk az igazgatósággal, egymással napokig. Igazgatónk nagyon megértő, értelmes, utat mutató beszéde után P. Joe rosszul lett — orvoshoz vitték, ott néhány perc múlva meghalt. Közös imaórát tartottunk koporsójánál, gyászmiséjén nyitott koporsójában ott volt közöttünk, sokan elmentek temetésére Ottawába. Halála közelebb hozott bennünket egymáshoz, az élők és holtak egységének megélésében.

Legmélyebb liturgikus élményünk egy pászkavacsora volt. Sem a vezetőség, sem biblikus tanárunk nem lelkesedett túlságosan az ötletért, — de a Központ elvei szerint nem tiltották le. És olyan élményévé vált mindnyájunknak, hogy még négy év után is emlegetjük. A lakomát a zsidó rítus szerint végeztük, de a végén kiegészítettük újszövetségi vonatkozásokkal. Közvetlenül csatlakozott hozzá a szentmise a szentáldozással. Most újból elolvastam a „forgatókönyvet“, és megint közelebb hozta hozzám a megváltás misztériumát, az egész üdvösségtörténetet.

Az elmúlt négy évben sokat fejlődött a Központ. Főiskolai rangja van, komoly diplomát ad, doktorátusra készít elő. Előadói között ott szerepel P. Ahern. Mother Sullivan, P. Häring, John H. Griffin, P. Goldbrunner, P. Van Caster, zsidó rabbi, protestáns teológusok, majd minden nevesebb amerikai katolikus és protestáns egyetem tanára. Igazgatója Dr. Beryl Orris, Berlinben és Bécsben végzett pszichológus. így az egyéni és közösségi növekedés is szakszerű vezetés alatt történik. De merem állítani, hogy a kis kezdő Divine Word Centre is nagy segítség volt egyéni, közösségi és „szakmai“ életünkben. Mindig hálával és köszönettel tudok csak arra az egy évre visszagondolni.

Ujváry Julianna

FOCOLARINI

Ez a modern laikus kezdeményezés 1943-ban indult el az északolasz Trientben. Chiara Lubich 23 éves egyetemi hallgatónő és társai a szörnyű bombázások közt megértik: csak egyetlen életcél nem múlandó — Isten. Tehát csak Öt érdemes szolgálni. Hogyan? Természetes, hogy a Szentírásban keresik ennek módját: olvassák, komolyan veszik, élni akarják. Mindenekelőtt „fölfedezik“ a szeretet parancsát: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket“ CJn 15,12), és: „Ahol ketten vagy hárman együtt Vannak az én nevemben, ott vagyok köztük“ (Mt 18,20), s ennek jegyében szövetkeznek élet-halálra menő testvéri közösségben, hogy így Krisztus közöttük legyen és belőlük működhessék tovább a világban. — öt év múlva a trienti püspök

84