Szolgálat 12. (1971)

Eszmék és események - Batthyány-Strattmann László (P. L.)

viseli gondját, az megtagadja hitét és rosszabb a hitetlennél“ (1 Tim 5,8). Naponta foglalkozik és játszik gyermekeivel, tudja minden léptüket, számon- tartja testi-lelki igényeiket, velük jár a reggeli misére, gyermekeivel felváltva ministrál, maga tanítja őket a Szentírásra, a nagyobbakat itt-ott magával viszi a kórházba. Vasárnaponkint sétálni, kirándulni mennek, vagy cukorkát főz nekik. Ez a családi együttlét az üdülése, más szórakozást nem ismer. Felesége megtanulja a magyar nyelvet és a betegápolást, sokszor ő segédkezik a műtéteknél. Lily sógornője a kórházban alkalmazott ápolónők vezetője, s hogy ezt a hivatását betölthesse, maga is elvégzi az ápolói kurzust. Ugyanúgy gondozza, kötözi a betegeket, hordja fel az ételt, stb., mint beosztottjai. (Később a St. Gabriel-i megreformált bencés zárdába lépett.)

Amikor a világháború alatt behívják a községi orvost, Batthyány önként a helyébe lép. Feleségével együtt kocsin látogatja a betegeket, bőséges élelmet vive magával. Éjszakánként is gyakran felzörgetik; az asszony ilyenkor is elkíséri. A háború után kórháza osztrák fennhatóság alá kerül, de kiköti, hogy a szegényeket ingyen kezeljék és az őt kereső betegeket maga operálhassa. Majd Körmendre költözik és ottani kastélyában rendez be valóságos mintakórházat, műtővel, röntgennel. Húszezer szemműtétet végzett életében. A felajánlott egyetemi katedrát nem fogadta el. Az ő hivatása a szegényekhez szólt.

1929 novemberében betegszik meg hólyagrákban. A súlyos operációk sem segítenek. Tizennégy kínos hónap stációja érleli meg az örökkévalóságra. A csillapító injekciókat elhárítja: „Krisztus Urunknak a keresztfán sem adtak fájdalomcsillapító injekciót, legföljebb epét . . . “ És mosolyogva, békésen tűr. Vigaszát az imádságban és a szentségek vételében találja. 1905 óta naponta imádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, ezt most sem hagyja el. Soha nem örült a kapott kitüntetéseknek, nem viselte őket. Most azonban boldog, hogy a pápai aranysarkantyús rend birtokosa, mert ez jogot ád arra, hogy pap-látogatói betegágyánál misét mondhassanak és megáldoz- tassák.

1931. jan. 22-én már reggel kéri zsolozsmás könyvecskéjét és minden erejét összeszedve elvégzi az imát. Azután elveszti eszméletét és így marad addig az óráig, amikor a szentolvasót szokta elmondani. Kezére kulcsolja az olvasó szemeit, s mire bevégzi, az üdvözlégyek halk fohászai átsegítik a túlsó partra.

Köpcsényi kórházán ma is ott a felírás: „Dr. Batthyány László kórháza.“ Hálás betegei szentként emlegették. Halála után meg is indult az imameghallgatások összegyűjtése. Hogy oltáron tisztelhetjük-e valaha, nem tudjuk. De emléke világító, el nem múló emberi példa.

** P. L.

75