Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - András Imre: A plébániai lelkipásztorkodás átalakulása
Ha „jobb lelkipásztori módszerről“ beszélünk, a kifejezést nem szabad úgy értelmezni, mint két iparcikk összehasonlításánál, ahol a „jobb“ jelző miinőségi értékelést is jelent. A jelzőt mi funkcionálisan használjuk. A lelkipásztori módszerek, formák között az a „jobb“, amelyik az evangéliumot életszerűbben közvetíti a konkrét személyeknek, amely személyesebbé, exisztenciálisabbá, szívhezszólóbbá teszi az evangéliumi formulát: „Tartsatok bűnbánatot (térjetek meg), mert elközelgett a mennyek országa!" Az Egyház küldetéstudatának teljes komolyságával ragaszkodik ahhoz, hogy a lelkipásztori szolgálat valóban a hívek életét táplálja, alakítsa és ne váljék elmúlt korok értékeinek muzeális bemutatójává. Mert az lehet érdekes, de hiányzik belőle a kor emberéhez szóló létfontosságú mondanivaló. A hivő az Egyház szemében tehát nemcsak „kérelmező“, aki az Egyházra bízott isteni kincsből részesedni óhajt, hanem a mai szóhasználat szerint „vevő“, „fogyasztó“ is, akit a missziós küldetést vállaló Egyház igyekszik megnyerni a krisztusi útnak. E missziós küldetés fényénél már könnyebben feloldható az iménti látszólagos dilemma az „elavult lelkipásztori módszerek korszerűsítése“ és a „hívek megtérési kötelezettsége" között. A kettő nem állítható szembe egymással, hiszen nem ugyanarra vonatkozik. A missziós küldetésű Egyháznak ui. alkalmazkodnia kell az emberek, a hívek életmódjához, igényeihez, gondolkodásmódjához, míg a hívek „megtérése“ nem a hajdani lelkipásztori stílus elfogadását, hanem a Krisztusban önmagát kinyilatkoztató Isten titkainak az életet valóban megtermékenyítő elfogadását jelenti. A kettő között ég és föld a különbség. Az evangélium minden idők minden emberéhez szól. Ahogy azonban az emberek a társadalomfejlődés során változnak, úgy módosul a változatlan evangélium hirdetésében alkalmazott pasztorális gyakorlat is. Korunkban ez a kérdés különösen égető lett, mert az emberek életkörülményei, gondolkodásmódja, a társadalom élete egyre gyorsabb ütemben változik. A Zsinat tulajdonképpen ennek az egy témának szentelte minden fáradozását, keresve a korszerű lelkipásztori munka általános, az egész Egyházra érvényes formáit, irányelveit. A közvetlen lelkipásztori munka azonban elsősorban a plébániák keretében folyik. Ezért mi is ezen a szinten vizsgáljuk a lelkipásztori munka ag- giornamentóját. Mivel a konkrét lépéseket főleg a helyi igények, körülmények írják elő, úgy hisszük, a magyar olvasó számára annál tanulságosabb lesz vizsgálódásunk, minél több megfelelést talál saját egyházi struktúrája1 és a vizsgált példa között. Rendelkezésünkre állnak a magyar egyházmegyékkel csaknem azonos formában fejlődött bécsi egyházmegye most megtartott egyház- megyei zsinatának témánkra vonatkozó dokumentumai. E zsinat munkálatai 6
