Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - András Imre: A plébániai lelkipásztorkodás átalakulása
40 munkacsoportot, 25 helyi konferenciát és 340 zsinati résztvevőt foglalkoztattak több éven keresztül. Dokumentumait szakemberek készítették a hívek jelentős rétegének tevékeny közreműködésével. Az alapos előkészítés alapján úgy véljük, hogy minden jelentős lelkipásztori probléma szóbakerült tényleges jelentőségéhez mérten. Az előkészítő bizottság a lelkipásztori szolgálat megújításáról önálló tervezetet dolgozott ki: „Grundzüge des Pastoralkonzepts für die Erzdiözese Wien“ (a bécsi egyházmegye lelkipásztori irányelvei) címmel. Ennek a plébániai pasztorációval foglalkozó részét vettük alábbi ismertetésünk alapjául. EGY EGYHÁZMEGYEI ZSINAT JAVASLATAI A területi beosztás korszerűsítése A társadalmi változás korunk egyik sajátos ismertetőjegye. Kihatással van az egész emberi létre, sőt a környezetre és az életformára is. A társadalmi változások során megváltozott életformának területi következményei is vannak, mint pl. új lakótelepek, ipari körzetek létesülése, régi lakó- és foglalkozási körzetek funkciójának megváltozása a bevándorlás vagy elvándorlás következtében, a városiasodás világjelensége, amely többek között a terület népsűrűségének rendkívüli emelkedését hozza magával, stb. E változások a lelkipásztori tervezéstől is megkívánják, hogy a megváltozott helyzetben területi reformmal teremtse meg a korszerű lelkipásztorkodás szervezési előfeltételét. A gyakorlatban három modell jöhet számításba: 1) A meglévő területi beosztás jógii fenntartása mellett a lelkipásztori szolgálatot áttekinthető körzetekre, lakónegyedekre kell osztani és ezeken belül törekedni a közösség kialakítására. 2) A plébániahatárokat hozzá kell igazítani a mai közlekedési, városépítészeti, gazdasági és társadalmi adottságokhoz. Ha a plébánia életének súlypontja a régi városközpontból más városrészre tevődött át, a lelkipásztori központot is oda kell helyezni. 3) Fel kell jogilag is osztani a nagy plébániákat, ha a belső kerületbeosztás nem biztosítja az alapvetően szükséges áttekinthetőséget és kapcsolatlehetőséget. Ha paphiány, kis községek közigazgatási egyesítése, vagy más okok megkívánják, összevont plébániákat kell létesíteni, amelyekben az eredeti plébániák jogilag fennmaradhatnak, de a lelkipásztori körzetek mintájára kell őket gondozni. A területi beosztás újrarendezésének célja egyrészt a lelkipásztori összpontosítás, másrészt a kialakult társadalmi szerkezethez való alkalmazkodás. A jövőt illetően sok függ attól, hogy az Egyház megtalálja-e az életnek és szolgálatnak azt a formáját, mely hozzáigazodik a területi és társadalmi struktúra változásához. A Zsinat kívánta megújítási törekvések könnyen zsákutcába juthatnak, ha nem abból a konkrét szituációból indulnak ki, amelyben az emberek élnek és amely őket mindennapi életükben alakítja. 7
