Szolgálat 12. (1971)
Az egyház szava - A harmadik püspöki szinodus (Szabó Ferenc)
Mi magunk pedig, akik — bár gyöngébbek és törékenyebbek vagyunk Simonnál — magától az Úrtól kaptuk Péter nevét és feladatát, mi itt leszünk veletek; hadd növekedjék újra az Egyház titokzatos és látható épülete, hadd tárja ki ma is szilárd és fénylő csarnokait Isten népének. Ennek a népnek ma minden másnál inkább az igaz hitre van szüksége, amely nem csal meg, a biztos reményre, amely nem vezet tévútra, a szeretet új lángjára, amely soha ki nem alszik. A HARMADIK PÜSPÖKI SZINODUS Mint ismeretes, a püspöki szinodust, mint a kollegialitás gyakorlásának egyik szervét, VI. Pál pápa hozta létre 1965. szept. 15-én kelt Motu proprio- jával. Azóta ez a harmadik ülése volt. Már eddig is megmutatkozott, hogy ez az új szerv szorosabbra fűzi a közösséget a pápa és a világ főpásztorai között, segíti a kölcsönös tájékoztatást és lehetővé teszi a közvetlen véleménycserét, amely a közös felelősségvállaláshoz elengedhetetlen. Másszóval: a szinodus magában foglalja mindazokat a feltételeket, amelyek a püspöki kollegiálitás gyakorlásához szükségesek. Az említett kommúnió ténye fontosabb, mint a jogi funkció, tehát az, hogy a szinodus csak konzultatív, nem határozathozó szerv. A harmadik szinodus előkészületei és megnyitása VI. Pál a mostani szinodus programjára két égetően aktuális kérdést tűzött ki: a miniszteriális papság és az igazságosság kérdését. Előkészületül világszerte alapos felméréseket végeztek a papság helyzetéről; a szinodusi titkárság kikérte az egyes püspökkari konferenciák véleményét a szinodusi szkémákkal kapcsolatban. (Jegyezzük meg itt, hogy ezek a dokumentumok indiszkréció folytán nyilvánosságra kerültek és elég éles bírálatban részesültek.) A papság kérdésével foglalkozott a Nemzetközi Teológiai Bizottság is. Kiváló tanulmányát — amelyet, sajnos, nem igen használtak fel a szinodusi szkérna előkészítésében — egy 128 oldalas könyv formájában közzétette a párizsi Cerf kiadó, „Le Ministére sacerdotal“ címmel. — Ami az igazságosság témájának előkészítését illeti: VI. Pál „Octogesimo adveniens“ kezdetű apostoli levelén kívül meg kell említenünk a Justitia et Pax“ nevű pápai bizottság szept. 22-28 között tartott plenáris ülését, amely egy fontos dokumentumot szövegezett meg a szinodusi atyák munkájának megkönnyítésére. A kérdéses dokumentum anyagára többízben és különböző formában hivatkoztak a szinoduson. A Szentatya, a szinodus tulajdonképpeni elnöke, három delegált elnököt nevezett ki és bízott meg a szinodusi munkák vezetésével: Duval bíboros algíri érseket, Munoz-Vega SJ bíboros quitoi érseket és J. Wright bíborost, a Papok Kongregációjának prefektusát. A szinodus főtitkára Ladislaus Rubin lengyel püspök volt. Tagjai: a püspökkari konferenciák kiküldöttei (tagjaik számaránya szerint: 25 tagig egy, 50-ig kettő, 100-ig 3, százon felül és maximálisan négy); a keleti katolikus egyházakat képviselő 14 pátriárka vagy metropolita érsek; a római kúria képviseletében 19, a 63
