Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - Boros László: Közöttünk lakozott
Boros László KÖZÖTTÜNK LAKOZOTT Karácsonyi elmélkedés Egyetlen keresztény ünnep sem hatolt olyan mélyen az ember élményvilágába, mint a karácsony. Ennek az ünnepnek az élménye: Isten igent mondott a világra. Nem idegen világba szállott le, hanem „tulajdonába jött“. Azt jelenti ez, hogy mi magunk, világunk, élményeink, mindaz, ami történik velünk, nem a mi tulajdonunk. Mindebben Isten működik: dinamizmus, amely a felfoghatatlanba mutat. Mire kötelez bennünket a karácsony érzülete? Egyfelől örömhír, másfelől követésre szólít. Mindkettőt látnunk kell, ha keresztény módon akarunk a karácsony titkáról elmélkedni. * * * Mindenekelőtt: öröm. Angyal — vagyis maga Isten „közvetítő“ alakjában — szólt hozzánk: „Nagy örömet hirdetek nektek.“ Ez a karácsonyi üzenet első arca. Olyan kevés az öröm a világon. Angyalnak „kellett" jönnie, hogy buzdítson: örvendezve éljünk. Isten „az“ öröm. És ő emberré lett: „közöttünk lakozott“. Azóta a keresztény megbízatása az, hogy örömet sugározzon ki a világba, mert: Életünk rendszerint fénytelen. Szomorú alkalmakkor szomorúak vagyunk, vidám alkalmakkor vidámak. Az élet belénkszűkül, elszíntelenedik és unalmassá válik. Az ember csak vonszolja magát. Elmállasztó közöny szakad reá. Apró okokból áll ez össze: túlsók munka, magány, betegség, elválás valakitől, akit szeretünk. Ehhez járul még néha, hogy a hit és a megtapasztalt valóság látszólag összeegyeztethetetlen. Mégis: a karácsony angyala belekiáltja ebbe az életbe Isten szavát: „Nagy örömet hirdetek nektek." Ez lényegében azt jelenti: Nem szabad eltompult embernek lenned; boldogtalan akárki lehet; az öröm azonban erőfeszítést kíván; rakd le a gondot, legalább ma, karácsony napján, az öröm napján! Kérdezzük meg őszintén magunktól: hogy is lenne, ha karácsony angyala ma itt állna előttünk, mint akkor a pásztorok előtt, és mondaná: „örüljetek!“ Mit felelnénk neki? A karácsonyéjszaka üzenete óta az öröm nekünk keresztényeknek kötelességünk, a szomorúság pedig olyasvalami, ami ellen küzdenünk kell. De hogyan élhetünk örömben? Mindenekelőtt: hogyan tarthatunk ki az örömben? A teológiai felelet a következő: Isten Krisztusban kiüresítette magát. Emberré lett értünk. Ebben a tettében mutatta meg nekünk az öröm útját: Csakis az odaadásban jut el az ember arra a derűre, amit boldogságnek és örömnek neveznek, öröm az önzetlenségből fakad. Azért csak konkréten valósíthatjuk meg, a fivér, a nővér iránt. A testvér azonban csak abban a mértékben válik testvérré, 54
