Szolgálat 12. (1971)

Tanulmányok - Gyermekek és felnőttek a bűnbánat szentsége előtt (-r -a; Szinérváry K. András)

GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK A BÜNBÁNAT SZENTSÉGE ELŐTT

Németországban a bűnbánat szentségére való előkészítést az utóbbi években tantervileg és pedagógiailag átformálták. Ebből szeretnénk most néhány egészséges gondolatot továbbadni.

Nevelésünkben az Isten iránti szeretet, ne pedig a félelem gondolata legyen uralkodó. Már kis gyermekeknél el kell kerülni, hogy pedagógiai tehetetlenségünkben „Isten büntetésével“ fenyegetőzzünk, ill. hogy apróbb baleseteket (ha előtte éppen „rosszak voltak“) ezzel magyarázzunk. A bűnbeesést, Kain és Ábel, a vízözön történetét alsóbb osztályokban egyáltalán nem tanulják. Ezekben a történetekben ui. az izraelita teológia a büntető Istent állítja a nép szeme elé. A gyerekre a negatív példa és a büntetés nincs mindig jó hatással, viszont hamis istenkép alakulhat ki lelkében: Istenben mindenekelőtt azt látja, akit bűnével megbánthat, akitől félnie kell. Óvatosság szükséges másrészt azért is, mert a kisgyerek, kisiskolás pszichológiailag aligha képes még bűnre, vagyis Isten tudatos megbántására. Túl korán mindent bűnnek bélyegezni egészségtelen bűntudatot válthat ki lelkében. A pedagógiai tapasztalat azt mutatja, hogy ha őszintén beszélgetünk a gyermekekkel hibáikról, 2-3. elemitől kezdve már képesek megkülönböztetni ösztönszerű, affektiv cselekedeteiket tudatos haszontalanságaiktól, amelyek legfeljebb bocsánatos bűnök. Az elsőt bűnnek bélyegezni helytelen lenne, de bizonyos önnevelésre kell szoktatni.

Már 1. vagy 2. elemiben gyakoroljuk (és nem tanítjuk!) a gyermekekkel, hogyan kérjenek Istentől egyszerűen bocsánatot. Alkalmas kiindulás ehhez pl. a jó Pásztor parabolája, amelyet nagyon szívesen hallgatnak. Ehhez fűzhetünk egy történetet is: egy gyerek engedetlenségével megbántja szüleit, bocsánatot kér és javulást ígér. Ugyanúgy kérhetnek a gyerekek is egy egész egyszerű lelkíismeretvizsgálat során saját szavaikkal, csendben a mennyei Atyától bocsánatot. Nagyon örülnek, ha utána megmondjuk nekik, hogy annak, aki igazán szívből kért bocsánatot, Isten bizonyára megbocsátott mindent.

Nagyon szükséges, hogy a gyermek még jóval a gyónás előtt minél több igazi bánat-élményre tegyen szert. Ugyanis sok esetben a gyónás gépiessé vált, az először gyónó gyermeket pedig túlságosan lefoglalja a gyónás „technikája“. Ezért az osztályban vagy a templomban néhányszor egyszerű bűnbánati ájtatosságot tartunk velük, pl. ádventben és nagyböjtben.

Nem helyes, ha a gyónásra való előkészítés főleg a tízparancsolat részletes megtárgyalásából, ill. az elkerülendő bűnök megtanulásából áll. (Németországban eddig a gyónásban a gyermeknek „föl kellett mondania“ a lerövidített tízparancsolatot, és ennek során megneveznie, melyik ellen mivel vétett. Előfordult, hogy ötödikesek kereken elutasították a gyónást.

48