Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - Ikvay László: A megújított keresztelési és bérmálási szertartás
Ikvay László A MEGÚJÍTOTT KERESZTELÉSI ÉS BÉRMÁLÁSI SZERTARTÁS A II. Vatikáni Zsinat által megindított liturgikus reform először a szentmiseáldozat bemutatásának eddigi gyakorlatát újította meg, majd sor került a szentségek szertartásainak megújítására is, hogy azok jobban megfeleljenek a mai ember igényeinek. Legelőször az első és legszükségesebb szentség: a keresztség rítusa kapott új formát, anélkül, hogy lényegében változott volna. A keresztség római rituáléjának bevezetője a keresztséget, a bérmálást és az oltáriszentséget a keresztény hit világába való beavatás (initiatio) szentségeinek nevezi, amelyek által „a sötétség és a halál hatalma alól felszabadulva, Krisztussal eltemetkezünk és feltámadunk, s elnyerjük a fogadott gyermekség lelkét, hogy Isten népével együtt ünnepeljük az Úr feltámadásának emlékezetét.“ A keresztség tehát a h i t szentsége, amely Isten gyermekeivé, az anyaszentegyház tagjaivá, a szent nép, a királyi papság, az isteni élet részeseivé tesz minket. A keresztség kiszolgáltatásának új elemei a következők: a pap minden alkalommal keresztvizet szentel. Az alá- merítés, vagy a vízzel való leöntés egyaránt alkalmazható. Magát a tulajdonképpeni keresztelést igeistentisztelet előzi meg, amelyhez bőséges szentírási szövegek és könyörgések állnak rendelkezésre. A szertartások kongregációja az egyes országok püspöki testületéinek lehetőséget nyújt az általános irányelveknek a helyi viszonyokhoz való alkalmazására. így tehát a keresztség új szertartása bizonyos szempontból kísérletnek tekinthető, és végleges formája még nincs lezárva. Bizonyos részeket a keresztelő pap tetszés szerint felhasználhat, módosíthat és saját szavaival mondhat el, az áldások, a párbeszéd formájában mondott könyörgések szövegét az általános irányelveknek megfelelően fogalmazhatja meg. A bevezetés hangsúlyozza a keresztség szentségének közösségi jellegét, amely nem magánájtatosság. így kívánatos, hogy a hívek egy nagyobb csoportjának, necsak a szülőknek és bérmaszülőknek jelenlétében történjék, pl. a vasárnapi szentmise, vagy a nagyszombati szertartás keretében. Ezért megtiltja a házi keresztséget, de nem helyesli a szülészeten történő keresztelést sem, hacsak nem szükség- keresztségről van szó. A megújított keresztségi szertartás négy főrésze a következő: 1. A megkeresztelendő gyermek, vagy gyermekek fogadása. A gyermek nevére és szándékára vonatkozó kérdések, amelyeket a pap a szülőkhöz, ill. kereszt- szülőkhöz intéz, és azok válasza. A megkeresztelendő ^köszöntése és kereszttel való megjelölése: nemcsak a pap, hanem a szülők és keresztszülők is kereszttel jelölik meg az újszülött homlokát. 2. Igeistentisztelet, amelyre 45
