Szolgálat 12. (1971)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A hitoktatás mai irányai az Egyesült Államokban

természetfölötti fogalmak egész rendszerét és létjogosultságát. Ugyanakkor az anglikán püspök, John A. T. Robinson „Honest to God“ c. műve antropocentrikus teológiai gondolkodást hirdetett meg azzal a szándékkal, hogy a tradicionális metafizika helyébe új filozófiai alapot teremtsen a keresztény teológiának. A fenti két könyv a szakteológusoknak inkább csak ösztönzésül szolgált és új kérdéseket vetett fel, a hitoktatók nagyrésze azonban ezekben a művekben új irányok meghirdetését látta. Igen sokan kritikátlan lelkesedéssel fogadták őket, vagy nagyon leegyszerűsített formában alkalmazták a hitoktatásban. Evvel először is kérdésessé vált a természetes és a természetfölötti, valamint a profán és vallásos értékek közötti megkülönböztetés. Az istenszeretet csak mint az emberek közötti személyes szeretet korrelatívuma kapott megértő elismerést. Az ember evilági és természetfölötti céljai közti megkülönböztetés kezdett elmosódni, A hangsúlyok áttolódtak: nem a bibli-' kus reveláció, hanem az egész teremtés és az egész történelem mint isteni reveláció került a középpontba. Ezzel az üdvtörténet hagyományos fogalma kérdésessé vált, hiszen az egész emberi kultúrtörténetet tekintették az üdvösség történetének. Ha szakrális és vallási szempontból a realitás egésze fontos — mondották —, akkor minden olyan kísérlet, amely a vallásos életet vagy gondolkodást valami speciális területre szűkíti le, teológiailag tévesnek mondható.

A szekularizmus tételei elsősorban a hitoktatás anyagát változtatták meg. Azok a tankönyvírók, akik a fentieket maradék nélkül magukévá tették, minden erőfeszítéssel azon voltak, hogy a hitoktatás anyagában felöleljék a technika, kultúra, politika, köz- és magánélet legkülönbözőbb területeit. Ahogy Gabriel Moran, az új amerikai kateketika egyik főalakja kifejezte: „minden alkalmas arra, hogy a keresztény Isten kinyilatkoztatója legyen". Ez a „minden“ nemcsak a témakört, hanem a közlésmódot is érinti. A hittételt kifejező vagy magyarázó szöveg mellett a közlés minden egyéb eszközét is felhasználják a mindenben megnyilatkozó Isten megmutatására: újság, regény, film, vers, képzőművészet, fényképezés, stb. E pontban a mindent felölelni akaró szekuláris teológia elsőrangú társra talált Marshall H. McLuhan kanadai filozófusban, aki a közlés eszközeinek forradalmát hirdette meg. Szerinte az írott szó mellett minden egyéb „nem-lineáris“ közlési eszköz egyenrangú alkalmazása jelenti a modern gondolatcsere haladását.

Következésképpen a modern amerikai hitoktatás célja nem valami specializált tantárgy kifejlesztése, hanem az emberi élet teljességének különböző szempontok szerinti vizsgálata. Pszichológia, antropológia, történelem, nemi felvilágosítás, személyes problémák felderítése és megoldása ugyanolyan joggal a hittan hatáskörébe tartozik, mint a Biblia, vagy a hitágazatok elemzése. Ugyanakkor a nevelés elméleti egyoldalúságának elkerülése érdekében a hittanhoz különböző „praktikum“-okat csatolnak, mint pl. szegény- gondozás, beteglátogatás, szociológiai kutatás.

32