Szolgálat 12. (1971)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A hitoktatás mai irányai az Egyesült Államokban

Ugyancsak sok zavart jelenthet az egyén igényeinek túlzott figyelembevétele. A behaviorista pszichológus rendszerint feltételezi, hogy az egyén szükségleteit az illető maga ismeri a legjobban, és egyértelműen képes közölni. Ez a feltételezés azonban a serdülők vallásos nevelését illetően igen kétséges. A fiataloktól aligha lehet elvárni, hogy problémáik igazi rugóit, s így tényleges szükségleteiket valóban értsék, elfogadják és közöljék. Még kevésbé várható el az, hogy lássák, milyen problémákat fog hozni fejlődésük következő szakasza, és hogy maguktól kezdeményezzék a jövő problémáira való felkészülést. Ilyen át nem látott probléma számukra a hit tartalmi elemeinek intellektuális elmélyítése, azaz a vallásos ismereteknek az általános szellemi fejlődéssel és éréssel való kiegyenlítése, azonos színvonalra emelése is. Ezt a szempontot rendszerint a hitoktatónak kell képviselnie, függetlenül a diákok „hie et nunc“ kifejezett igényeitől.

Nem utolsó sorban kell megjegyeznünk: a perszonalista szemlélet sokszor odáig jut, hogy a hitoktatás egyházi jellegét szem elől téveszti. Mindent a gyermek igényeitől próbál függővé tenni, s közben elfelejti, hogy a hittanár nem pusztán emberi igények szolgálatában áll, hanem az Egyház isteni küldetésének szolgája, és ezért a gyermek pillanatnyi igényein, sőt jövőbeli problémáin és egész fejlődésének követelményein is túl a kinyilatkoztató Isten felé van elkötelezve. Ennek következtében a krisztusi igehirdetést folytatnia kell még akkor is, ha az emberek „elfordítják fülüket az igazságtól és odanyújtják a hazugságnak" (2 Tim 3,4), azaz ha a krisztusi tanítást konkréten megnyilatkozó emberi igényeikkel nem keresik, sőt visszautasítják.

b) Evilágiság a megújuló kateketikában. Értékei és hibái

Míg a perszonalizmus nemcsak a megújuló teológián keresztül, de a modern pedagógia követelményei révén is utat talált a mai hitoktatókhoz, addig a szekularizmus elsősorban mint teológiai irányzat jelentkezett. Már a zsinat előtti teológiai megújulás sok olyan gondolatot fölvetett, ami előkészítette az evilágiság irányát: a földi értékek teológiáját, az időleges javak, értékek, intézmények és célok teológiai felértékelését ugyancsak sokan sürgették. A keresztény szociális igazságosság jegyében a munka teológiája meglehetős figyelemben részesült. Ugyanakkor szinte közhellyé vált az a kritikai megállapítás, hogy a hagyományos teológia túlságosan egyoldalúan fordul a vallásos élet túlvilági, halál-utáni céljai felé, míg a vallás evilági feladatkörét elhanyagolja.

Döntő hatást gyakorolt az amerikai katolicizmus szellemi életére Harvey Cox említett munkája. Amit a bultmanni „mítosztalanítás“ a maga bonyolult gondolatkörével csak éppen hogy el tudott kezdeni, azt a cox-i szintézis egy csapásra elérte. Beleégette a teológiai köztudatba a tradicionális vallásos világkép kérdéses voltát, és zavarba hozó szókimondássai megtámadta a

31