Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - András Imre: A plébániai lelkipásztorkodás átalakulása
délutánját, üdülési akciókat, öregek miséjét, betegek és kórházból kikerültek gondozószolgálatát. Az egyházközség tagjai tanácsadó szolgálat keretében bocsássák embertársaik rendelkezésére hivatásbeli tudásukat, sőt ilyen szolgálatokra kérjenek fel távolállókat is. A felnőttek hitéletének szolgálata E pont különösen két problémát állít középpontba: 1) a gyermekek iskolai hitoktatásában a befektetett munkával nem áll arányban az eredmény; 2) az aktív életkorban lévő felnőttek nagyrészének nincs kapcsolata az Egyházzal. Megoldásként az eddigi lelkipásztori gyakorlat radikális megváltoztatását javasolták. Az okokat a következőkben foglalhatjuk össze: A gyermekek lelkipásztori gondozása évtizedeken keresztül központi helyet foglalt el az Egyház üdvösségterjesztő munkásságában. A gyermekpasztorációba befektetett munkának kettős célja volt: 1) fiatal korban formálni ki a hivő embert; 2) a gyerekeken keresztül elérni a felnőtteket. A lelkipásztori tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a fiatalkorban formált hivő csak akkor növekszik a felnőttkorig, a gyermekek lelkipásztori gondozása csak akkor lehet sikeres, ha a szülők és felnőttek közreműködésére támaszkodik. A gyermekpasztoráció távoli célja a felnőtt-kereszténnyé való nevelés, ez azonban csak a felnőttek segítségével biztosítható. A pap feladata tehát inkább a szülők és felnőttek megnyerése, a szülőkkel való összmunka kiépítése. Ebből adódik az a lelkipásztori munkára nézve fontos következtetés, hogy a vallásos nevelés súlypontját az ifjúságképzésről át kell tenni a felnőttek képzésére. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy komolyan szembe kell nézni azokkal az okokkal, amelyek miatt a felnőtt tömegek, különösen a férfiak, már régóta hiányoznak a templomi és egyház- községi életből, a templomi közösségben túlteng az iskolás és főleg a nyugdíjas korosztály. A felnőttek felé irányuló hithirdetés hagyományos eszköze: a prédikáció ma már nem elegendő a hit elmélyítésére, személyessé tételére. A szellemi áramlatok mai konkurrenciaharcában az a hitbeli ismeret, amelyet nyújthat, túl kevés. Másik nehézsége, hogy a mai ember nem szívesen hallgat egyoldalú prédikációt, inkább azt kívánja, adjanak alkalmat gondolatai, problémái megbeszélésére. A modern társadalomban a hitképzés céljára sokkal gyümölcsözőbb a megbeszélés (dialógus) formája, mint a prédikáció vagy mo- nológ-jellegű előadás. A felnőttek vallásos képzése az evangéliumban követelt megtéréshez kívánja elvezetni a híveket. Igazi hit melletti döntés ugyanis általában csak felnőtt korban lehetséges. Ez természetesen nem jelent számokkal kifejezhető életkort, hiszen a hagyomány-keresztények és azok, akiknek vallásos élete megmarad a gyermekkorban begyakorolt szinten, tulajdonképpen még nem érték el a hit melletti döntés életszakaszát. 10
