Szolgálat 11. (1971)

Teológiai elmélkedés az engedelmességről

tény közösség egységének építése, elfogadása, és — ha megtört — gyógyítása.

A gyakorlati rendben elsősorban a Szentléleknek tartozunk engedelmességgel, és az ő parancsainak, irányításainak, ihletéseinek, amint elérnek hozzánk.

Leginkább a Szentírásban és a keresztény közösségen át érnek hozzánk. Hivő engedelmességgel tartozunk akkor, ha az egész közösség vagy az egyházi tekintély törvényes szervei a hiteles magyarázat karizmájával kimondják, hogy egy tanítás, egy tény Isten kinyilatkoztatásának része, hitünk szerves és lényeges eleme.

Ha a keresztény közösség és a tekintély jogos szervei világosság után kutatnak, akkor senkisem adhatja igazán hivő beleegyezését egy olyan végeredményhez, amely ezidőszerint még nem ismeretes a hit biztonságával. Beleegyezését adhatja egy folyamathoz, a haladáshoz. El kell köteleznie magát a keresés mellé, hogy megépítsük az egységet. Gyakorlatilag ez a tanítás egy pontjának tisztázását jelentheti.

Az emberi törvényeknek való engedelmeskedést teológiai elvekre kell alapozni. Csakis Istennek van tekintélye gyermekei felett, senki másnak. Ha a közösségnek valami tekintélye van, csak azért van, mert Istentől kapta. Ennélfogva minden emberi törvényt az Istennek való engedelmeskedés sokkal szélesebb összefüggésében kell értelmezni.

Keresztény összefüggésben minden csak-jogi engedelmesség kiábrándító és valójában szétrombolja a keresztény életet, mert a törvény nem válthat meg senkit. Vagy megvan az engedelmességben a szeretet felé tartó dinamikus erő, vagy egyáltalán nem keresztény engedelmesség.

68