Szolgálat 11. (1971)

Teológiai elmélkedés az engedelmességről

Mielőtt megalkothatnánk az engedelmesség új teológiáját, meg kell találnunk jelenlegi megzavarodottságunk vagy tudatlanságunk okait, íme kettő:

a) Az engedelmesség a tekintélyre adott válasz. Ennélfogva az engedelmességről való felfogásunk tekintélyfogalmunktól függ. Ma a tekintély új dimenzióit vitatjuk és kutatjuk. Minthogy zavarban vagyunk a tekintélyt illetően, zavarban vagyunk az engedelmességet illetően is.

b) A tekintély nem más, mint a közösség életének egyik megnyilvánulása. De a közösségről való felfogásunk általában és a keresztény közösségről különösképpen rohamos fejlődésen ment át az utóbbi évtizedben, anélkül, hogy végképp tisztázódott volna. Következőleg, minthogy zavarban vagyunk a közösséget illetően, zavarban vagyunk a tekintélyt illetően is.

Másszóval ahhoz, hogy jobban megértsük az engedelmességet, a tekintély új meglátására van szükségünk, minthogy tekintély és engedelmesség mindig együtt jár. Ügy viszonyulnak egymáshoz, mint a hívás és a felelet. Megeshetik, hogy nem mindig könnyű meghatározni, melyik fél hív és melyik felel, különösen személyi viszonylatokban. Állandóan mindkét oldalról jövő hívások és feleletek bonyolult cseréjéről van szó.

Továbbá fölfedezzük, hogy szükségünk van a közösség jelentésének mélyebb tisztázására, mert a tekintély-engedelmesség viszonylat a közösségben valósul meg. A hívó fél (fő) és a felelő fél (tag) közötti csere csak egy közösség keretén belül képzelhető el, a közösség pedig mindig szerves egység, — különben egyszerűen nincs szó közösségről. Amikor az engedelmesség jelentését keressük, két személy közötti viszony után kutatunk. Minthogy ezek értelmes és szabadakarattal — vagyis alkotó képességgel — megáldott lények, a visszony sui generis jellegű: személyek közötti. De a dolognak ezzel nincs vége, ennél is bonyolultabb, mert Isten is színre lép: az ő szuverén cselekvése inspirálja a tekintély hordozóit és az engedelmeskedőket is. Mindegyikük — más és más módon — valamiképpen Isten hatalmában osztozik.

A fődolog az, hogy nem lehet az engedelmességről önmagában teolo- gizálni. Alapvetőbb valóságokhoz kell visszatérnünk.

Éppen azért, mert a közösségről és az engedelmességről való gondolkodásunk még nem elég fejlett, nem adhatunk végső feleletet az engedelmesség dolgában. Egy kutatás kellős közepén vagyunk, nem a megszilárdulás vagy a végső következtetés fázisában.

Mégis van egy maradandó elem. Az engedelmesség személyes magatartás. Erény, a szónak abban a klasszikus értelmében, hogy cselekvés (actus) vagy elsajátított szokás (habitus). Egy személy irányvétele, azon választás eredményeképpen, hogy aláveti magát egy tekintélynek a közösségben.

63