Szolgálat 11. (1971)
Teológiai elmélkedés az engedelmességről
Teológiai elmélkedés az engedelmességről Az engedelmesség teológiai fogalmáról beszélni egyértelmű gyakorlati kérdések megbolygatásával. Ilyenforma kérdések jutnak nyomban eszünkbe: hogyan engedelmeskedjenek a keresztények a pápának, a megyéspapok püspöküknek vagy a szerzetesek elöljárójuknak. Vagy pedig hogy a plébániai hívek engedelmeskedjenek-e lelkipásztoruknak, vagy sem. Azonban az engedelmesség problémájára adandó felelet alapja nem annyira nehéz esetek pragmatikus megoldásaiban rejlik, mint inkább teológiai elmélkedésekben. Mielőtt cselekszünk, kell, hogy átfogó látásunk legyen a dologról. Az elmélkedés tényeinek teológiai forrásokból kell származniok. Csábító lenne a szokásos sorrendben elősorolni őket: a Szentírás tanúsága, a szentatyák, a közösség imaélete, a szentek gyakorlata, és így tovább. De ez nem elég. Manapság új források felé tapogatunk: a sensus fidelium, az idők jelei, az emberiség consensusa bizonyos fontos ügyekben, a nemkatolikus keresztények belátásai és egyebek. Ráadásul belegabalyodtunk a hermeneutikai problémába és üdvös zavarba kerültünk minden régi és új forrásunk felhasználására vonatkozólag. Maga az Egyház, vagyis a közösség a maga bonyolult és szerves struktúrájával a legjobb hermeneutikai elv: a közösségnek kell fölmérnie a források jelentőségét. De a végső következtetés levonása előtt kétségekkel és habozással átszőtt hosszú folyamat játszódik le. Maga a teológia sötétben bandukoló zarándok lett, s nem tudjuk biztosan: az éjszakát előző homály-e ez, vagy egy új kor hajnaláé? Az engedelmességre vonatkozó teológiai következtetéseink premisz- szái is bizonytalanságban fognak szenvedni. A teológiának ez az állapota az Egyház természetes helyzetét tükrözi vissza. Maga Krisztus sem adott tökéletes világosságot tanítványainak. Rásegítette őket az Atyához vezető útra. Megígérte, hogy elég fényt ad nekik vándorútjuk idejére. Valóban, az ősegyházban volt néhány alapvető bizonyosság és amellett sok bizonytalanság. Ma megint ebben a kezdeti állapotban vagyunk. Egyszerre tapasztaljuk a hit biztonságát és elmélkedéseink bizonytalanságát. Az engedelmesség fogalma eddig egyszerű volt: egy személy alávetettsége egy másiknak. Az alávetettségnek voltak különböző fokai, de a meghatározás ezzel nem sokat változott. Most azt keressük, hogyan érthetjük meg jobban az engedelmességet; a régi meghatározást megkérdőjelezték. ♦ * * I 62
