Szolgálat 11. (1971)

A lelkiismeret ügyében

Mindezek után ezt a következtetést vonhatjuk le: minden őszinte lelkiismereti ítéletben van valami abszolút, ami tiszteletet parancsol Isten-ember részéről, és valami relatív, ami mindig növekvő érettséget követel. Minden lelkiismereti döntés tökéletesíti az embert, s ugyanakkor napfényre hozza tökéletlenségét. Mindez egyetlen aktus keretében, ugyanabban az időben történik.

Azért a bölcs ember lelkiismeretéhez való hűsége jegyében akár szilárd álláspontot tanúsíthat, akár — ha kell — visszafordulhat, hogy helyesebb ösvényen induljon el. Minden esetben, akkor is, ha szilárdan áll, elővételezi az új nekiindulás örömét, új, mindig jobb állásfoglalást lehetővé tevő kilátópontok fölfedezése felé.