Szolgálat 11. (1971)
Hiszem Isten nem-szent Anyaszentegyházát
Hiszem Isten nem-szent Anyaszentegyházát Különös cím! Hogyan hihet bárki is a nem-szent Anyaszentegyház- ban, mikor Isten köztünk való jelenlétének jele éppen a szentség, és az Anyaszentegyháznak kell legelsösorban ezzel a jellel ékeskednie! Egyébként az ilyen új hitvallás ellenkezik a harmadik konstantinápolyi zsinat (681) rendelkezéseivel, amely megtiltotta bármilyen új hitvallás szerkesztését. És mégis kell, hogy minden egyes keresztény nemzedéknek meglegyen a maga hitvallása, amely a maradandó keresztény üzenetet hirdeti, de a számára legfontosabb igazságokra teszi a hangsúlyt. Ma arra van szükségünk, hogy megvalljuk hitünket Istennek nemszent Egyházában. Sokkal nehezebb ezt a nem-szent jelleget elfogadni közösségünk bensejében, mint egy szeplőtelen, erénytől és jóságtól tündöklő közösségben hinni. Ez a mi időnk problémája. Nincs más Egyház, csak a nem-szent Anyaszentegyház. Igaz, vannak isteni ajándékok az Egyházban, és nagyon sok benne a szentség is. Isten Lelke még erősebben áll Isten népe mellett, mint valaha az Egyiptomból menekülő és a pusztában vándorló zsidók mellett állott. Isten gyermekei mind halhatatlanok és közösségük örökkévalónak van szánva. És mégis, pontosan ugyanez a nép bűnösök közössége is. Igen, meg vannak szentelve, de ajándékukat törékeny edényben hordják; meggyógyultak, de még nem dicsőültek meg. A megváltás öröme ott él szívükben, de ezek a szívek megmaradtak emberi szívnek, tele korlátoltságuk, elégtelenségük, szűk voltuk és bűneik terhével. Mindnyájunknak szükségünk van irgalomra és megértésre. Az egyes tagok bűnössége kiterjed az egész Egyházra. Senkisem kivétel. Ez a bűnösség egyaránt érint öreget és fiatalt, férfit és nőt, nem törli el a méltóság, rang vagy műveltség. Nem szűnik meg, ha egy tagot arra szentelnek, hogy testvéreinek hirdesse az igét és kiszolgáltassa a szentségeket: a püspökök és a papok is bűnösök maradnak. De a kereszténynek minden bűn szerencsés esemény, felix culpa: az ember bűne elhozza nekünk Isten jóságát. Élvezhetjük az ő irgalmát, és éppen mivel mindnyájan bűnösök vagyunk az Egyházban, otthon érezhetjük magunkat benne. Melyik emberi lény ne zavarodnék meg és ne érezné magát rosszul dicsőséges szentek közösségében? És természetesen papjaink és püspökeink is megosztják velünk ezt a közös állapotot. Azt meg kell engednünk, hogy Isten kegyelme áttör az emberi felszínen. A Szentlélek elevenen tartja Isten Igéjét az Egyházban. Elvezeti a tétovázó zarándokokat az Országba. De amíg úton vagyunk, emberi korlátáink, bűnösségünk minden szinten megnyilvánul. Egyszerűen 56
