Szolgálat 11. (1971)

Politika és Egyház

Politika és Egyház

Korunk a föld építőinek, új határok után kutató pioníroknak a kora. Elképzelhető-e helytelenebb magatartás, mint távoltartani magunkat, hűvösen és érdektelenül állni, mialatt az építők szilárd szerkezeteket és kecses íveket hoznak létre új nemzedékek új székesegyházai számára, s a kutatók utat törnek az ismeretlenbe ezernyi veszély között?

Ez így van társadalmunk sok szintjén. Bizonyosan így van a politikai szinten. Ott a társadalmi élet új dimenziói bontakoznak ki és új struktúrákat hoznak létre, hogy közelebb vigyenek az ember aranykorához. ügy tetszik, joggal sürgetik Egyházukat a keresztények: ne tartsa távol magát, ne álljon hűvösen, elkötelezettség nélkül, mialatt folyik a küzdelem, s új világ van fölmerülőben. Az Egyháznak a dolgok sűrűjében kellene lennie, be kellene avatkoznia a politikába, elköteleznie magát.

Mint annyi leegyszerűsített állítás, ez is igazságot hordoz méhében, és egészséges sárj at hozhat világra — de óvatosságra van szükség. Ha nem bábáskodunk kellően a szülés folyamatánál, szörnyszülött pillanthatja meg a világot — vagy a világ pillanthat meg szörnyszülöttet.

Minden kereszténynek el kellene köteleznie magát e mellé a világ felépítése és új határok fölfedezése érdekében folyó kutatás mellé. Necsak azért vállalja az elkötelezettséget, mert történetesen érdekli a mérnöki tudomány vagy a földrajz. Krisztus iránti lojalitásának gyümölcse kell hogy legyen ez, aki által lett minden. A föld színét kiépíteni vagy új határokat keresni annyit jelent, mint alázatosan csatlakozni a Fiú, az Ige művéhez, aki az élet és a mozgás forrása. A politika se legyen kivétel; jó politikusok nagyot javíthatnak az ember életén. Helytelen, ha a keresztény távoltartja magát, hűvös és közönyös politikai dolgokban.

Minden kereszténynek kötelessége tehát a politikai aktivitás. A klérus vagy szerzetesközösségek tagjai sem kivételek; végtére is valamennyien polgárok. E világban élnek, akkor is, ha munkájuk nagyrésze a jövendő világot illeti. Ennélfogva meg kell osztaniok embertársaik terhét.

Világos: amennyiben minden keresztény komolyan veszi ezt a kötelességet, a nézetek, magatartások és döntések nagy változatossága jön létre. A hivatalos Egyház, amennyiben a hierarchia képviseli, tisztelje ezt a változatosságot, örvendjen neki és álljon ott tagjai mögött, bármi legyen is a véleményük. Erősítse meg és védelmezze azt a jogukat, hogy szabadon válasszák azt, amit a legjobbnak gondolnak, de ne kényszerítsen rájuk semmiféle véleményt. Az Egyház a személyt támo37