Szolgálat 11. (1971)

Politika és Egyház

gassa, aki a döntést hozza, ne pedig a döntést magát.

De mit mondjunk a hivatalos Egyházról, amelyet a hierarchia képvisel? Ne lépjen-e az is a napi politika küzdőterére, ne avatkozzék-e be, ne kötelezze-e el magát? Nem része-e küldetésének, hogy új társadalmat építsen és új határokat keressen az emberi közösségnek?

Ám lépjen az Egyház a politika terére, ha jól tudja csinálni. De tudja-e? Nincs meggyőző bizonyítékunk arról, hogy Krisztus vagy az ő Lelke valaha is megadta az Egyháznak a jó döntések karizmáját ideigtartó politikai helyzetek dolgában. Viszont bőséges és nyilvánvaló történelmi bizonyságunk van arról, hogy valahányszor a hierarchia ilyesmivel próbálkozott, a hátrányok, térben és időben, messze meghaladták a biztosított előnyöket. Az Egyház egyszerűen nem birtokolja az okosságnak azt az adományát, amely jó politikai döntésekért szavatol. A püspökök adománya a hűség az evangéliumi üzenet hirdetésében, nem pedig az, hogy jó politikusok.

Az egyes keresztényeknek az Evangéliumra kell építeniök életüket; az élet mindennapi helyzeteiben kell azt alkalmazniok. Ebbe más ne avatkozzék bele; végre is felnőtt emberek. A hivatalos Egyház ne bonyolódjék a politikába, mert nincs adománya hozzá, és rosszul fogja csinálni. Ha történetesen belebonyolódik, kijelentései nem képviselnek többet, mint a szóbanforgó pápa, püspökök vagy papság emberi bölcsességét. Az pedig lehet nagy is meg nem is. Sőt politikai ügyekben való tapasztalatlanságuk szerencsétlenséget idézhet elő. Szokjunk hozzá, hogy amikor a püspökök, papok vagy szerzetesek politikáról beszélnek, egyéni véleményüket fejezik ki. Ne lássuk bennük az Egyház képviselőit. Ügy fogadjuk szavukat, mint hozzánk hasonló keresztények személyes állásfoglalását. Ehhez persze joguk van.

Valamit azonban kozzá kell tennünk. Ha a hit, remény és szeretet üzenetét lábbal tiporják, ha úgynevezett államférfiak és politikusok cinikusan nem veszik tekintetbe az igazságosságot és a becsületet, akkor a hivatalos Egyháznak vagy a hierarchiának szót kell emelnie. Beszélnie hangosan és világosan, és minden lehetőt megtennie, hogy vé- getvessen az igazságtalanságnak.

összefoglalva: A hivatalos Egyház ne bonyolódjék a napi politikába, mert nincs rá karizmája és kicsi hozzá a földi tudománya. Az egyes keresztények építsék a föld színét és kutassanak új határok után, a politika útján is, ha kell. A hivatalos Egyház támogassa szabad választási jogukat, de ne adjon nekik utasításokat, hogy mit csináljanak. Ha igazságtalanság fordul elő a közösségben, a hierarchikus Egyház szólaljon fel ellene.

Amikor a papság és a szerzetesek napi politikáról beszélnek, nem az Egyházat képviselik. Vegyük le a vállukról azt az embertelen terhet, mintha minden elgondolható dologban az Egyház nevében szólnának,

38