Szolgálat 11. (1971)

Játék vagy csata?

szívek között van. Hanem azok között, akik nyíltfejűek és készséges szívűek, meg azok között, akik fafejűek és fagyosszívűek. Ez a megoszlás mélyremenő és kimondhatatlan kárt okoz.

A nyíltfejű ember mindig kész meghallgatni mást, kész befogadni, mert tudja, hogy még nem érte el végső kifejlődését. A fafejű beszélni és adni óhajt, mert azt gondolja, ő képviseli a fejlődés végső szakaszát. A készséges szívű ember mindig szívesen vesz vezetőt maga mellé és megy előre, mert érzi, hogy több az, amit nem ismer, mint amit ismer. A fagyosszívű örökre egyhelyben marad, mert meg van győződve arról, hogy mindenkinek az ő tanítványává kell lennie.

Csak a nyíltfejű és készséges szívű emberek tudják építeni az Egyházat. A fafejűek és fagyosszívűek mindannyiunkat megbénítanak.

De ne essünk tévedésbe: az elválasztó vonal nem olyan világos, mint mindaz, amit az imént elmondtunk. Mindkét oldalon vannak fiatalok és öregek, férfiak és nők, világiak és papok. Akadnak nyíltfejű konzervatívok és fagyosszívű progresszívek, és megfordítva.

Ezek persze leegyszerűsített kategóriák; valójában mindannyiunkban van nyitottság is meg zártság is. Akkor szolgálunk Istennek-em- bernek, ha megnyitjuk lelkünket új belátások előtt és készségesen vállaljuk új kutatások kockázatát. Akkor nem sokat jelent, hogy egyikünk konzervatív, a másik progresszív. A különféle vélemények üdítő mérkőzésre fognak vezetni. Az a teológus, aki megérti és szereti múltunkat, de tudja, hogy a Lélek munkája az emberek között még nem végződött be, áldása a keresztény közösségnek. Az a teológus, aki a Lélek jövendő munkájára figyel, de tudja, hogy a múltból is világosság árad, haladásunk előőrse. A két csoport közötti mérkőzés — konzervatívok és progresszívek, mindkét fél nyíltfejű és készséges szívű — így angyalok suhanása lehet az Egyházban ismét. Isten Népe és az angyalok bizonyára élvezni fogják.

36