Szolgálat 10. (1971)
Eszmék és események - Küzdelmünk célja (Otto Rodenberg)
bennünket. Ez nagyon jámborul hangzik, de valójában nem más, mint válogatási kísérlet. így azután csak arra hallgatunk a Bibliában, amit mi magunk tartunk fontosnak. Először csak azt akarjuk meghallgatni, ami sajátmagunknak fontos, azután pedig már nem is tudunk mást meghallani, mint ami sajátmagunknak fontos. Már pedig éppen az lehet döntően fontos, amit már nem hallunk neg. Nevezetesen az, ami nem a szánk íze szerint való, ami kellemetlen. Éppen az, amit magunktól egyáltalán nem akarunk meghallani, lehetne talán számunkra Isten döntő segítsége. Sokunk előtt világos lehetne, hogy a Biblia iránti állásfoglalásunkat a hála határozza meg. Hálásnak kell lennünk ezért az utunkra adatott világosságért. Egyikünk sem olvassa alapjában véve másképpen a Bibliát, mint hálával azért, amit már megtapasztalt belőle. De jaj nekünk, ha az írással való kapcsolatunk a hálától válik függővé! Aki a Bibliával való kapcsolatát attól teszi függővé, amit személy szerint kapott a Bibliától, az fejüktetejére állítja a dolgokat. A Biblia számunkra mint Isten Igéje fontos, akkor is, ha semmit sem „kapunk“ belőle. A Biblia azt igényli, hogy ezt tartsuk tiszteletben, hogy szavát, mint az élő Isten szavát, komolyan vegyük, ott is, ahol személyesen még nem jelent, vagy talán sohasem jelentett nekünk semmit. Tehát necsak azt halljuk meg Isten szavaként, ami személyesen felüdít, megerősít, megörvendeztet vagy érint, mert ez még mindig válogatási kísérlet lenne. A Biblia több, mint személyes hála oka. Az Ige az, amiből élünk. Nemcsak kenyérből élünk, hanem minden igéből, amely Isten szájából származik. És éppenúgy, mint ahogy nem köszönünk meg minden falatot, amit eszünk, mert ez egyáltalában eszünkbe sem jut, mégis abból élünk — éppenúgy számtalan bibliai ige van, amely soha életünkben nem jelent számunkra személy szerint semmit, mégis belőlük élünk. Abból élünk, amit Isten tett és mondott, akkor is, ha sohasem ébredünk ennek személyes tudatára. Föleszmélésiink, személyes köszönetünk, személyes élményünk csak következménye, méghozzá igen töredékes következménye annak, amiből élünk. És a válogatási kísérlet? Ha csak azt ismerjük el Isten igéjének, ami valakinek személy szerint fontos, az alapjában véve éppenúgy bibliakritika, mint az, amit bibliakritika gyanánt elutasítunk. Azért van parancsunk a Biblia, a Szentírás igéje dolgában való fáradozásra. Csakhogy — ezt mindjárt nagyon nyomatékosan szeretném megmondani — nem „muszáj“ módjára. Nem valami kötelező dologról van itt szó, amit meg kell tenni. Éppenolyan kevéssé van szó muszájról vagy kellről, mint ahogyan nem volt muszáj a szántóföldben elrejtett kincset megtalálni és nem kellett fölemelni. Senkisem parancsolta meg ezt annak az embernek, aki átment a szántóföldön és megtalálta a kincset, örömmel ment át rajta, eladta mindenét, amije volt, és megvette a földet. Nyoma sincs, hogy valaki megparancsolta neki. Nyoma sincs, hogy valaki kívánta volna tőle. Magától 87
