Szolgálat 10. (1971)

Az egyház szava - Szent Ágoston: Isten Városáról

nak, magyarázatuknak egybehangzónak kell maradnia a katolikus hittel. Sem azoknak nincs igazuk, akik csak a történeti tényeket fogadják el minden jelképes jelentés nélkül, sem azoknak, akik elvetve a történeti igazságot, csak képes beszédnek tartják az egészet. Csak fonák elme állíthatja, hogy haszontalanul írták volna meg ezeket a könyveket, amelyeket évezredeken át olyan áhítatos tisztelettel, a rendszeres áthagyományozás oly gondos megtartásával őriztek, vagy hogy csak a puszta tényeket kell bennük tekinteni. (XV. 26-27.)

(Az emberi nem különbözősége és egyenlősége:) Egyetlen hívő se vonja kétségbe, hogy ahol csak ember, vagyis értelmes és halandó lény születik, az az Isten teremtménye, bármilyen szokatlan nekünk a testalkata, színe, mozgása vagy hangja; bármelyik tájról való, bármilyen képességei vagy természeti tulajdonságai vannak. Mert Isten mindenek Teremtője, ő tudja, hol és mikor teremtsen vagy teremtett valamit; tudja, milyen széppé teszi a mindenséget, hogy egyforma meg eltérő részekből szövi össze. De akinek nincs áttekintése az egészről, azt sérteni fogja az egyik rész vélt félresikerü- lése, mert nem tudja, mivel harmonizál és mivel áll vonatkozásban. És ha így nagyobb különbözőség is keletkezik: tudja Ö, mit cselekedett, és senki- sem ócsárolhatja jogosan az ő műveit. (XVI. 8.)

(Van-e boldogság a földön?) Csak a boldog él úgy, ahogy akar, és csak az igaz ember boldog. De az igaz is csak akkor él majd úgy, ahogy akar, ha eljutott oda, ahol nem halhat meg, nem tévedhet, kárt nem vallhat többé, s ráadásul bizonyos abban, hogy ez mindig így marad. Mert ezt kívánja a természet, és csak akkor lehet egészen és tökéletesen boldog, ha megkapta, amit kíván. De a jelen életben ugyan kicsoda élhetne úgy, ahogy akar, hiszen még az sincs hatalmában, hogy egyáltalán éljen! Élni akar, és meg kell halnia. Hogyan élne hát úgy, ahogy akar, ha nem él addig, ameddig akar? Ha pedig meg akar halni, akkor hogy élhetne úgy, ahogy akar, hiszen még élni sem akar ... De ám éljen úgy valaki, ahogy akar, miután kénytelen-kelletlen ráparancsolt magára, hogy nem akarja, ami nincs hatalmában és csak azt akarja, ami hatalmában van: az ilyen ember azért nem boldog még, mert türelmében boldogtalan. Boldog élete csak annak van, aki szereti is az életét. De ha szereti, ha boldog benne, akkor minden másnál jobban kell szeretnie, hiszen érette szereti mindazt, amit még szeret. Ha pedig úgy szereti, amint megérdemli (és csak az a boldog, aki a boldog életet érdeme szerint szereti), akkor lehetetlen, hogy ne akarja: örökké tartson az, amit így szeret. Akkor lesz tehát boldog az élet, amikor örökké tart. (XIV. 25.)

82