Szolgálat 10. (1971)
Az egyház szava - VI. Pál pápa szociális apostoli levele
szabályait. Neki sajátos keresztény módján kell szolgálnia testvérei, az egész társadalom javát. A mély elégületlenség jele a lázadó kontesztálás és különféle utópiák újjászületése. Ez lehet kényelmes menekülés a valóság és a velejáró kötelességek elől. De dinamikus erő is rejlik benne, s nyugtalansága mögött az Úr Lelkének ösztönzése is állhat. A humán tudományok területén az ember önmagát tanulmányozza. De pusztán mennyiségi és fenomenológiai szempontokkal nem tudja átfogni és megérteni magát, önmaga is manipulálandó „anyaggá“ válik. A tudományok egyre bonyolódó nyelve inkább még átlát- hatatlanabbá teszi az emberi szív titkát, mintsem fényt derítene rá. Ma már kételyeket vált ki a modern társadalom központi fogalma: a haladás is. Kezdjük megérteni, hogy a mennyiségi haladásnál fontosabb a minőségi: az emberek közti viszony természete, osztozás a tisztségekben és feladatokban, a lelkiismeret fejlődése, stb. A levél harmadik része a keresztények és az Egyház sajátos feladatait ecseteli az új problémák terén. Az Egyház küldetése szerint igyekszik eleget tenni az emberiség várakozásának. Szociális tanítása nyomon kíséri a kereső embert. Nem áll tekintélyével egy meghatározott rendszer mellé, viszont többet ad pusztán általános elveknél. Saját tanítása is fejlődik: gondolkodással és tanulmányozással az Evangélium forrásaiból, az emberek önzetlen szolgálatának gyakorlatából és a századok tapasztalataiból. A javak elosztásában teljesebb igazságosságnak kell uralkodnia mind az egyes nemzeteken belül, mind az egész földkerekségen. A világkereskedelemben a hatalmi indítékokat a közjó szempontjának kell felváltania. Minden nép számára lehetővé kell tenni, hogy haladhasson a fejlődés útján. Ennek módja az uralomvágytól ment közös segítés. Az embereknek először belső szabadságra kell szert tenniök, hogy igazán felszabaduljanak — különben legföljebb urat cserélnek. Ezt pedig semmi más módon nem érik el, csak ha az emberit meghaladó szeretettel szeretnek másokat, és ennek a szeretetnek erejében készek egymás igazi szolgálatára. A gazdasági élet felhasználása a politikai hatalom kezében van. Ennek célja a közjó, az ember teljes, szellemi rendeltetését is magában foglaló java. A politikai tevékenység nehéz és igényes — bár nem egyetlen — módja annak, hogy a keresztény másokat szolgáljon. A demokratizálódás jogos követelménye a fejlődő emberiségnek. Felelős beosztások vállalása az emberi szabadság gyakorlásának és fejlődésének eszköze. Ezért új, a mai életnek megfelelő demokratikus formákat kell találni. A szabadság az ember- mivolttal egybehangzó benső természete szerint nem mások szabadsága ellen törő autonóm törekvés, hanem a tevékeny és átélt szolidaritás eszköze. A keresztény felfogás szerint igazán csak a szabadító Istenben találjuk meg, Jézus Krisztus halála és feltámadása által. ** 75
