Szolgálat 10. (1971)
Az egyház szava - VI. Pál pápa szociális apostoli levele
az emberméltóság nyílt megtagadása — bűnözés, erotizmus — dívik. A lakásprobléma súlyosan nehezedik a családokra. Pedig a városoknak a fokozottabb művelődés és főleg a kitágult közösség helyének kellene és lehetne lenniök, ahol az emberek együttes erővel vállalhassák a nehéz jövő felelősségét. A keresztényekre vár, hogy Jónás próféta példájára testvéri módon megvigyék a remény üzenetét a nagyvárosok lakosságának. — A továbbiakban a levél azokról a szociális rétegekről tárgyal, amelyek különösen ve- szélyeztettjei vagy áldozatai a változás folyamatának. Elvonulnak előttünk a vágyakkal és bizonytalansággal teli fiatalok, az egyenjogúságért küzdő nők, a munkaalkalomra és tisztességes megélhetésre igényt tartó munkások (itt a Szentatya kitér a szakszervezetek fontos szerepére és az ezzel — pl. a sztrájkjoggal — való visszaélés veszélyeire), szó van a faji és egyéb megkülönböztetésekről, az emigránsproblémáról, a túlnépesedés és születésszabályozás nehézségeiről, végül azokról a súlyos következményekről, amelyeket a természeti környezet kizsákmányolása hozott magával. Rámutat a dokumentum a tömegtájékoztató eszközök növekvő szerepére és irányítóik felelősségére. A problémák tömege és sürgető volta azt mutatja, hogy nagy szükség van szociális kezdeményezésekre. Odáig jutottunk, hogy az ember nem ura világának és tűrhetetlen életföltételeket hoz magának létre. A sötét külső diagnózis után a levél második részében az emberi lélekbe szállunk alá: a mai emberiség alapvető igényeiről és a fontosabb eszmeáramlatokról van szó. Ma az ember két dolgot igényel: az egyenlőséget és azt, hogy az élet minden terén jelen lehessen, mindenből kivehesse részét. Az alapvető emberi jogok kodifikálásában egyéni és nemzetközi téren haladás mutatkozik. De ezeket az elveket sokszor a gyakorlatban nem ismerik el vagy nem valósítják meg. A törvény szükséges, de nem elég. Az önzés és hatalomvágy szellemét csak egy magasabb meggyőződés és parancs győzheti le: az Evangélium szeretettörvénye. Ez az emberszeretet a földi rend legelső értéke, a szociális béke egyedül megbízható forrása. A keresztényeknek részt kell venniök a szociális és politikai élet törekvéseiben, de vigyázniok kell, nehogy olyan eszméket sajátítsanak el, amelyek ellenkeznek hitükkel és az emberről vallott felfogásukkal. Itt a pápa sorra- veszi és bírálja korunk nevezetesebb eszmeáramlatait: a szocializmus különböző formáit, a marxizmust, a liberalizmust, az új pozitivizmust (techniciz- mus). Akár a cselekvés válik egy teória puszta kivitelezőjévé, akár a gondolat a cselekvés puszta eszközévé, mindenképpen az ember forog veszélyben és idegenedik el önmagától. Ha egy ideológia bálvánnyá lesz, mindent igazolni lehet vele; az erőszakot is. így a szabadság jelszavával (mint pl. a liberalizmus hangoztatja) szolgaságba visz. Meg kell viszont különböztetni az elméletek kialakult rendszereitől a gyakorlati kezdeményezéseket. A gyakorlat ugyanis az élettel változik és sok pozitív elemet tartalmazhat akkor is, ha filozófiai alapja helytelen. A keresztény a sokféle ideológia között hitének forrásaiból és az Egyház tanítóhivatalától vegye elveit és cselekvésének 74
