Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Henri de Lubac: Az Egyház jelenlegi válsága
TANULMÁNYOK Henri de Lubac AZ EGYHÁZ JELENLEGI VÁLSÁGA Ma már szinte közhely, hogy civilizációs válságot élünk át. Megállapításához nincs szükség arra a csaknem prófétai intuícióra, amellyel Teilhard de Chardin jelezte ezt mintegy félszázaddal ezelőtt. Ugyanígy egészen világos mindenki előtt, hogy a jelenlegi válság élesebb és gyorsabb lefolyású, mint más korszakok hasonló válságai. De egészen a legutóbbi időkig csak „robbanásszerű változásról“ beszéltünk. Ma a folyamat új szakaszba lépett, s ennek jellemzésére mindinkább előtérbe kerül egy új fogalom: a „rombolásé“. Jogos kritikák Nem szabad meglepődnünk azon, hogy ez a heves válság legalább elvben (talán még nihilisztikus következményeiben is) rokonszenves, olykor szenvedélyes visszhangra talált nem egy keresztény ember tudatában is. Hogy is ne lenne kész a keresztény szembefordulni az olyan rendszerrel, amely félreismeri az ember méltóságát, megfojtja lelkét és hozzáférhetetlenné teszi a remény számára? Hogyne ragadná meg ezt az alkalmat, hogy egyensúlyát vesztett testvérének megmutassa a saját közössége életét megvilágító értelmet, amely fénnyel szórta tele az evangélium első hirdetése óta a történelem annyi változásán keresztül? Nos, éppen ez történt nem egy esetben; akadt számos keresztény — mindenekelőtt fiatalok —, akik szilárdan álltak hitükben és továbbadták környezetüknek a világosságot, amelynek hordozói. — Meglepő lehet viszont valami más: hogy ugyanez a válság ugyanolyan erővel magában az Egyházban és az Egyház ellen is visszhangra talált, a támadás és elutasítás szelleme igen sok hívőt is megragadott és saját közössége ellen mozgósított. Ugyanakkor ezek továbbra is áldozatai a modern világ varázslatának, míg mások ezt a világot elutasítják és vitatják. Idomulás és visszájára fordítás — mindkettő megütközést kelt. Bizonyos persze — erről nemsokára bővebben —, hogy a katolikus Egyház jelenlegi belső helyzete semmiképpen sem egyszerűsíthető le egy ilyen paradoxonra. Mégis ez az egyik fő jellemzője. Mielőtt ezt nagy vonásokban megrajzolnánk, a következőt szeretnénk előrebocsátani: 5
